Anorexia nervosa - mit kell tudni erről a speciális betegségről?

Az őszi hónapokban egy cikksorozat segítségével ismerkedhettek meg itt a Nosaltyn egy anorexiás hölgy életével. Első cikkünkben bemutatjuk a betegséget, a tüneteket.

Hamarosan egy nagyon különleges sorozat indul itt a Nosalty Egészség rovatának hasábjain: megismerkedhettek Szandrával, egy anorexiával küzdő fiatal hölggyel, aki mindent megtesz azért, hogy visszaállítsa egészségét - és ezzel kapcsolatos nehézségeit, tapasztalatait osztja majd meg veletek, a Nosalty olvasóival.

Mielőtt egy interjú keretében megismernétek Szandrát, tekintsük át gyorsan, hogy mi is ez a betegség, mi állhat a hátterében és miből épül fel a terápiája.

Anorexia nervosa

Sajnos hazánkban még mindig elég elterjedt az ún. body-shaming, azaz a testszégyenítés - kb. így lehet lefordítani azt a jelenséget, amikor mások testéről negatívan ítélkezünk. Igen gyakori, hogy anorexiásnak titulálunk vékony nőket, anélkül akár, hogy ismernénk őket, bármit is tudnánk az életükről, az egészségükről vagy a genetikai állományukról. (Természetesen erősek vagyunk a másik véglet kritizálásában is, egy túlsúlyos/elhízott nő "dagadt tehén"-nek nyilvánítása is mindennapos az utcai szóhasználatban.)

Pedig az anorexia egyáltalán nem azt jelenti, hogy valaki sovány, sőt még csak azzal sem egyenlő, ha valaki kórosan sovány. A betegség hivatalos neve: anorexia nervosa - ahol az anorexia szó az étvágytalanságra utal, míg a nervosa a pszichés háttérre. A közhiedelemmel ellentétben ez a betegség nem csak annyit takar, hogy a beteg nem eszik, a nem evés "csak" a pszichés alapbetegség tünete. Egyik fő jellemzője a testképzavar, azaz a beteg kövérebbnek látja magát, mint amilyen valójában - még akkor is, amikor már csak csont és bőr.

Isabelle Caro, francia modell 28 évesen hunyt el betegsége következtében

Az anorexia jelei és tünetei:

  • A testtömeg az elvárt testtömegnél min. 15 százalékkal alacsonyabb (pl. egy 170 cm-s nő esetén a 100 cm fölötti számnak min. a 85%-át, azaz 63 kg-t el kell érnie),
  • étkezések kihagyása, az egyes étkezésekre fogyasztott ételek extrém kis mennyisége, minden olyan étel kerülése, ami "hizlal" (idővel elég sok élelmiszer kerül ebbe a körbe),
  • a környezet megtévesztése hazugságokkal az elfogyasztott étel mennyiségéről, az étkezések gyakoriságáról, a testsúlyról,
  • étvágycsökkentő, ill. has- és/vagy vízhajtó gyógyszerek szedése,
  • extrém - akár a rosszullétig végzett - sport/testmozgás,
  • a testtömeg-gyarapodástól való félelem,
  • merev étkezési szokások,
  • a nagymértékű testtömeg-csökkenés sikerként értékelése,
  • a testtömeg-csökkenés jelentőségének kisebbítése a külvilág felé,
  • kövérnek látják magukat normál vagy alacsony testtömeg esetén is,
  • gyerekeknél az adott korosztálynál elvárt értéknél kisebb testtömeg, felnőtteknél nagyon alacsony BMI,
  • a menstruáció elmaradása,
  • puffadás, székrekedés, hasi fájdalom,
  • fejfájás, alvászavarok,
  • hidegrázás, szédülés, fáradékonyság, hideg végtagok,
  • száraz bőr, hajhullás, pihés szőrösödés testszerte,
  • csökkent szexuális vágy.

A terápiás munka során elsősorban pszichoterápiát alkalmaznak, illetve szükség esetén gyógyszeres, szélsőséges esetben kórházi kezeléssel. Az egyéni pszichoterápia mellett rendkívül fontos a családterápia is.

Természetesen a terápiának célja az is, hogy az egészségének, illetve akár az életének védelmében a beteg napi energiabevitele nőjön (ez akár mesterséges táplálást is jelenthet), és - idővel - beálljon az életkornak, életmódnak megfelelő szintre. Ez azonban nem történik meg egyik pillanatról a másikra (ha egyáltalán), hónapok, de akár évek kérdése is lehet.

A jövő héten egy videós mélyinterjú keretében megismerkedhettek Szandrával, akinek a betegséggel való küzdelmét követjük majd végig az interjút követő hetekben.

Olvasd el korábbi cikkeinket is!:

Ezeket olvastad már?

A cikk szakértője Peer Krisztina pszichológus.

Címlapról ajánljuk

További cikkek