Ma már szinte evidens, hogy a karácsony nem telhet el valamilyen halas étel vagy pulykahús nélkül, meg persze, a különböző sütemények sem maradhatnak el. Régen azonban egészen más került a paraszti családok asztalára.
Karácsonyi vacsora
A paraszti hagyományok szerint az adventi időszak egyet jelentett a böjttel. Nemcsak a csendes magunkba figyelés, hanem a böjt ideje is volt a karácsonyt megelőző időszak, amit kisböjtnek is neveztek. A húsvéti nagyböjthöz hasonlóan itt is nagy hangsúlyt kapott a húsmentes étkezés, leginkább a szerdai, a pénteki és a szombati napokon. Advent idején vajjal, konzervált túróval főztek a leggyakrabban.
Karácsonykor azonban, amikor a Megváltó eljövetelét ünnepelték, igazán finom fogások kerültek az asztalra. 24-én a fő étkezésnek a karácsonyi vacsora számított, ami a paraszti családokban nem estére, hanem délutánra esett. Az asztalra már reggel egy egész kalácsot tettek, amit csak másnap vágtak fel, ezzel emlékezve halottjaikra.
A vacsora fő fogása a leves és valamilyen tésztaétel volt, amelyek tájegységenként változtak. Karácsonykor a bableves, a lencseleves, a káposztás leves hússal, a szilvásbab, a babos káposzta, a különböző káposztás ételek, a gombás káposzta, valamint különböző hüvelyesek jelentették az ünnepi étket. Néhol libahús is került az asztalra, de a századfordulón sok paraszti családban nem ettek főtt ételt 24-én, csak az éjféli misét követően.
A karácsonyi ételekhez köthető hagyományok
Néhány helyen a karácsonyi vacsora közben megfordultak az addig megszokott szerepek: a háziasszony nem állhatott fel az asztaltól, helyette a férje szolgálta ki. Az igazán szegények vajas levest ettek, ami tulajdonképpen forró tejben megolvasztott vaj, benne főtt tészta, és a karácsony miatt mákkal ízesítették, de a mákos guba is gyakori volt.
A családok ilyenkor gyakran ettek lepénykenyeret, kukoricás cipót, zsíros pogácsát, mákos tésztát, gyümölcskenyeret, valamint töltött, túrós lepényt és mákos kalácsot. Ilyenkor került az asztalra sült tök is. Csemegének almát, diót, aszalt gyümölcsöt, fokhagymát, ostyát és mézet kanalaztak: az almát annyifelé vágták, ahány tajga volt a családnak. Némely helyen tettek egy kevés diót, lencsét az angyaloknak a szoba 4 sarkába.
Elterjedt szokás volt az is, hogy minden ételből hagytak egy keveset a kis Jézusnak, nehogy éhes maradjon. A vacsorát pálinkával öblítették le – ha épp nem előétel gyanánt szolgált.A család az éjféli mise után ette meg az angyalkolbászt: az apró, füstölés nélkül készült kolbászokat még a disznótoron tettek félre külön, karácsonyra.
De nem mindenhol 24-e volt az első este, amikor belekezdtek a lakmározásba. Tolnában és Baranyában például létezett egy úgynevezett bőved este, amit 23-án tartottak. Aznap este bőséges ételsor került az asztalra, hogy a jövő évi bőséget megalapozza. Sok családban fontos volt, hogy a karácsonyi menüsoron ne változtassanak, így generációról generációra öröklődtek a hagyományok. 25-én aztán húslevest, káposztás ételeket, savanyú káposztát és különböző húsos ételeket ettek.
Ezeket olvastad már?
Kotyolás, gombócfőzés és cukorszopogatás férjszerzés reményében - így készültünk anno...
Régen az advent nem a black friday-ról, az akciókról, és az ajándékért egymást eltaposó emberekről, hanem a csendes befelé fordulásról szólt. Nyugodtabb világ volt.
Petrás Gabriella
Planétás kártyák, a 80-as évek háziasszonyának legnagyobb kincsei
Nem is olyan régen, vagy Horváth Ilona Szakácskönyvéből, vagy a Planétás kártyákról tanultunk meg főzni. Vagy csak álmodoztunk a rajtuk szereplő ételekről.
Petrás Gabriella
Horváth Ilona szakácskönyve - Ebből tanultunk főzni a rendszerváltás előtt
A szakácskönyvíró pedagógus, Horváth Ilona könyvéből tanultunk meg rántást, főzeléket és töltött káposztát készíteni. A te konyhádban is ott volt Horváth Ilona szakácskönyve?
Petrás Gabriella
Élet a tekerős habverő és az NDK turmixgép társaságában -...
Emlékszel az elektromos kenyérszeletelő szelíd berregésére, vagy az NDK-s turmixgép fülsüketítő hangjára? Ezek voltak a rendszerváltás előtti konyhák legnépszerűbb kisgépei!
Petrás Gabriella
