Otthon 2020.11.30.

„Amióta megszülettem, az ÉTEL a szenvedélyem” – ismerjétek meg Roberto Favarot, a világpolgár olaszt

Fenes Gábriel

Szókimondó, lázadó, impulzív, szabad, barátságos és temperamentumos, aki nem vágyik a rivaldafényre, pedig a munkássága okot adna rá.

Roberto Favaro élete mindig nagyon kalandos volt, sosem volt ideje unatkozni. Bejárta a világot, sosem a luxus érdekelte, hanem a tanulás és a tehetség. 12 évesen a nagymamája hatására egy olasz sajttermelőhöz ment dolgozni nyári munkára szülőfalujában. 15 évesen pedig iskola után az egyik legjobb helyi étterembe került, mint teljes körű csapattag. Élt Spanyolországban, Amerikában, Ukrajnában, de ez csak pár megálló a 38 éves vállalkozó életében. 2002-ben Magyarországra jött egy munka miatt, előtte csak pár hétig volt látogatóban az édesapjánál. Hazánk azóta fix pont az életében, mindig ide tért vissza, beleszeretett az országba. Most már huzamosabb ideje itt él. Tanácsadással, receptfejlesztéssel és magyar prémium termékek exportjával foglalkozik. Szeretné, ha minél többen megismernék a jó minőségű magyar termékeket a világon. Mindent imád, és minden érdekli, ami a gasztronómiához köthető. Állandóan fejleszt, mindig valamin jár az agya. Másképpen látja a szakmát, mint sok kollégája.

Mostanában kedvese, Ábel Anita miatt került címlapra. Nem zavarja, de azt biztosan állíthatja, nem lesznek az új gasztroálompár.

Honnan jött a főzés iránti szereteted?

Hogy honnan jött? Mióta megszülettem, az én családom és a közeli barátok csak esznek-isznak, ebben nőttem fel - nevet. A nagymamám szakácsként dolgozott, és miután nyugdíjba ment, az ő háza nyitva állt, így minden nap volt minimum 20 ember, aki ott evett. Mindig segítettem neki és a nagybátyámnak, ő nagy gasztrokutató volt, imádta a különleges alapanyagokat. Nekem nagyon fontosak az ízek, nem csak az otthoniak. Mikor érzem őket, akkor az olyan nekem, mint mikor valaki megölel, különleges érzelmek lesznek úrrá rajtam. Az én drogom az ételek íze, mindig többet és többet akarok érezni.

Hogy kerültél közel a vendéglátáshoz?

15 évesen, iskola után dolgozni mentem egy olyan étterembe, ami a ’90-es években igazi forradalmárnak számított. Úgy éltünk, mint a rocksztárok, mindenki a mi ételünket és az ízeinket akarta. Valódi életérzést kaptak az ételeink által. Rengeteg rendezvényt csináltunk. A Ristorante Marcandole örökre megváltoztatta a vendéglátáshoz fűződő kapcsolatomat. Az akkori séf jelenleg is a Bulgari Tokyoséfje, ő Luca Fantin.

Szerinted megtanulható, hogy ízlésünk legyen?

Igen. Ha teletömik a fejed sok butasággal, az sem jó - a hasunkat sem szabad. A konyha hús-vér művészet, ha valaki ezt nem érti meg, az magát az életet nem érti.

Mikor nyitottad az első vendéglátóhelyedet Budapesten?

Nekem sosem volt sajátom, én mindig coach és tanácsadó voltam. Az életembe nem fér bele, hogy legyen stabil helyem. Konyhám mindig volt, de nem szerettem, ami egy étterem üzemeltetésével jár, úgy érzem, megkötik a kezem. Én szabad ember vagyok, és az a stressz, ami egy vendéglátóhellyel jár, rengeteg energiaveszteség, azt inkább a családomra fordítom és az új ötleteimre. Most van egy kézműves termelőkonyhám, és az ízeim így is eljutnak az emberekhez különböző éttermekben. Ez az igazi boldogság és szabadság számomra.

Akkor ezek szerint magányos farkas vagy.

Nem igazán...és mégis. A világon mindenhol kooperálok mindenkivel, de a segítséget inkább adom, mint kérem. Szabadúszóként dolgoztam mindig, mert ezt szeretem. Van egy cégem, ami tanácsadással foglalkozik. Nyitottam jó pár helyet. Szeretem a magam útját járni.

Most úgy érzed, hogy megtaláltad a számításaidat?

Sajnos maximalista vagyok. Tudod, mikor fogom megtalálni a számításom? Mikor az utolsó levegőt veszem!- nevet.

Miért pont a kézműves lasagne?

Mert a legizgalmasabb dolog egy népszerű és régi ételt új felfogásban elkészíteni. Az ízekkel játszom. Hosszú előkészüléssel jár, de igazi street food tud lenni a nagymama klasszikus lasagne-je is.

Szereted a magyar konyhát?

Imádom. Kedvenceim a pörköltek és a levesek. A világon mindent imádok, ami tradicionális, ha szívvel és jó alapanyagokból van elkészítve. Mostanában az ázsiai konyhát kutatom, az kimaradt az életemből. Nagyon szeretném a helyi konyhát is elsajátítani, tervem, hogy beutazom a Földnek ezt a részét is, természetesen Anitácskával.

Az ételekben megtalálod azt, amit keresel. Anitában is megtaláltad?

Váratlanul jött, mint egy robbanás. Ő a múzsám, megnyugtat és támogat, bármilyen hülyeséget is csinálok - nevet.Úgy lát engem, ahogy nagyon kevesen.

A kapcsolatotok elején sok cikk jelent meg rólatok. Hogyan kezelted a hirtelen jövő médiafigyelmet?

Nem vagyok naiv, tudtam, mivel jár. Viszont az életben sosem féltem semmitől, ha akartam valamit. És őt nagyon akarom.

A barátok is nagyon fontosak neked. Mit tudhatunk pontosan az I Ragazzi di Strada-ról?

Az I Ragazzi di Strada, vagyis Utcagyerekekolyan emberek csoportja, akik mindenféle művészeti ágból jöttek, és szenvedélyesen szeretik az ételeket. Én szedtem össze őket a nagyvilágból. Mindig nyitott szemmel járok, és tehetségek után kutatok.Nagyon sokat láttam a világból, volt nagy autóm és luxuslakásom, aludtam erdőben, és utaztam egy hátizsákkal több évig mindenfelé. Azt gondolom, az a legnagyobb gazdagság, ha fejlődni tudsz mások által, és saját, valódi tudásra teszel szert. Ma mindenki majmol mindenkit, és elvárásoknak akar megfelelni, akkor is, ha kilóg a gatyából a segge. Én meghajlok a tehetség előtt, és tanulok belőle… Ez az I Ragazzi di Strada filózófiája. Bármit is fogunk csinálni a csapattal, ez a gondolkodás visz majd minket előre.

Sok minden van még a fejedben?

Ne akard tudni…de szép lassan adagolom, nehogy unalmas legyek.Chi cerca, trova, azaz aki keres, az talál…és én mindig találok!