Ezen a hétvégén Tökön voltam, egy olyan cégnél, akik egyben nagyszerű közösség is.Feladatom az volt, hogy a bográcsételeket értékeljem és én is készítsek egyet. Persze voltak megjegyzések. Volt, aki azt mondta, mutassa meg a zsűri is a rátermettségét! Volt, aki nem bízott magában és azt mondta, milyen jó, hogy a zsűri is főz, mert biztos lesz ehető étel a rendezvényen. Természetesen kaptam a többi megjegyzést is, főleg amikor hozzá kezdtem az alapanyagok megtisztításához.

Az igazi beszólások, akkor jöttek, amikor tűzet kellet gyújtanom. Hozzá kell tennem, ha nekem kellene azt a tüzet meggyújtani, amin főzők, akkor valószínűleg éhen maradnék. Az úttörőcsapatból kirúgtak, cserkész soha nem voltam, így a tűzrakó tudományom a nullával egyenlő. Szerencsére ebben is segítettek. Az egyik zsűri társam látva tűzgyújtási hozzá nem értésemet, leguggolt és pillanatok alatt begyújtotta a tűzet. Az egyik résztvevő kismama megsajnált és segített zöldséget pucolni. A séfek már nem pucolnak zöldséget, csak odaszólnak a tanulónak: fiam, hozz ezt, hozz azt! Na, ez meg is látszott. Szép lassan vagy öten segédkeztek nekem, hát ezért séf a séf.

Különben a bulin jó hangulat kerekedett, az összes étel jól sikerült és az én kapros malacragumnak is nagy sikere volt. Mindenkit biztatnék: főzzenek! Most is bebizonyosodott, hogy jó társaságban minden csak jól sikerülhet. Szerintem pedig a szabadtéri főzés csak ürügy arra, hogy egy jó társaság jól szórakozzon.

„Egyenek mindig jót és élvezzék az ízeket!”

Buday Péter