Család 2020.11.30.

8 kérdés, amit sose kérdezz meg szülés után egy anyától

admin

Annak az anyukának, akinek néhány hónapos babája van, minden erejét arra kell koncentrálnia, hogy túlélje azt a bizonyos első évet. Ezeket semmiképp se kérdezd meg tőle!

Először is a kérdezgetést jobb, ha hanyagolod. A legjobb, ha nem kérdezel semmit. A kismamát nem kérdezgetni, hanem szórakoztatni kell. Elterelni a figyelmét a sebes, fájó mellbimbóiról, a kialvatlanságáról és az olyan napi feladatairól, mint a pelenka tartalmának elemzése. Szóval próbálj meg csevegni vele a legfrissebb celebpletykákról, ártalmatlan bulvár hírekről. De ezt is csak óvatosan. Bármiről eszébe juthat, hogy mennyire fáradt, és hogy még jó ideig esélye sincs semmi olyasmit csinálni, ami egy átlagos celeb hétköznapjait kitölti…

Van 8 kérdés, amit soha, de soha ne tegyél fel neki:

1. Természetes szülésed volt?

Már maga a kérdés is azt sugallja, hogy annak kellett (vagy kellett volna) lennie. Mert az a normális, azzal válunk igazi anyává. Persze azt a kérdező sem mindig tudja, hogy mi is az a természetes szülés... A császármetszés biztosan nem. És az érzéstelenítéssel szülés sem? És akkor már a kórházban szülés sem? Vagy a vízben szülés a kórházban az mégiscsak? Nem tudhatod, hogyan zajlott a szülés, és miért éppen úgy. Talán nem is tartozik rád. Az biztos, hogy teljesen természetes módon a végén egy anyuka és egy kisbaba született. Mindkettő igazi!

2. Hogy megy a szoptatás?

Jó eséllyel okozhatsz kellemetlen perceket a kismamának, ha ezt a kérdést felteszed. Lehet, hogy nem szoptat, mert begyulladt a melle, és minden küzdelem ellenére elapadt a teje. Az is lehet, hogy anyatejjel táplálja a babáját, de ezt intim dolognak tartja, és nem kíván beavatni téged a részletekbe. És persze az is előfordulhat, hogy éppen olyan időszakban van, amikor a szoptatásról nem a babával való meghitt együttlét jut eszébe, hanem az éppen kibujó éles kis fogacskák nyomai…

3. Milyen a szex szülés után?

Lehet, hogy nagyon kíváncsi vagy a válaszra, és talán lesz is olyan helyzet, amikor majd felhozhatod ezt a témát, de erre még egy kicsit várni kellene… A szülés utáni hónapokban ezzel a kérdéssel nem biztos, hogy jó pontot szerzel magadnak. Gondolj arra, hogy napi 2-3 órát alszik a nehezebb napokon, és a könnyebbeken sem sokkal többet. Szerinted van mivel dicsekednie?

4. Miért nem alszol többet, amikor a baba alszik?

Ha erre a kérdésre nem sikít, az csak azért van, mert jó neveltetést kapott. Gondolod, hogy nem használ ki minden percecskét arra, hogy ledőljön egy kicsit? (az alvás szót itt nem használnám, arról a legtöbb embernek több órás zavartalan pihenés jut eszébe) Csak hát tudod ott van még a fejés, sterilizálás, főzés, takarítás, mosás, vasalás…

5. Honnan tudod, hogy jól csinálod?

Rövid válasz: nem tudja. Hiába olvasott ki tucatnyi babaápolási könyvet, mindig bizonytalan. Hosszabb válasz: folyamatosan tanulja, hogyan tudja jól csinálni. Ki kell tapasztalnia, hogy az ő babájának mi a jó. Nagyon kevés olyan helyzet van, amikor csak egyféleképpen lehet jól csinálni.

6. Mindig ilyen sokat sír ez a baba?

Sokaaaat! És te mindjárt elmész, és nagyot sóhajtva lépsz majd be a lakásodba, ahol csend és nyugalom vár. Hát van neked szíved ilyet kérdezni? Mintha tehetne róla az a szegény anyuka, hogy a babája hasfájós. Vagy éppen jön a foga. Vagy tele van a pelusa. És sír. Mert csak így tud kommunikálni…

7. Hogy állsz a fogyókúrával?

Rendkívül indiszkrét kérdés. Még akkor is, ha maga a kérdező is folyamatos harcot vív a plusz kilók ellen. Mert hát az a harc (mármint a szülés előtti fogyókúrázás) könnyített pályán folyik ahhoz képest, ami a kismama terhesség előtti alakjának visszanyerését célozza. Ez egy hosszú távú projekt, ami mamára és babára szabott egyedi menetrend szerint zajlik. Az első hónapokban nagyjából sehogy sem állunk vele. És ez így is van rendjén…

8. Szeretnél még egy gyereket?

Ha alig alszol, hajat már vagy ezer éve nem mostál, szerinted helyénvaló ez a kérdés? Várd ki, amíg túl vagyunk a legnehezebb időszakon, és közben feltöltődünk sok-sok anyai élménnyel. Mert egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy szeretnénk újra átélni az elejétől…de ezt többnyire nem az elején érezzük!