Mindig az első a legnehezebb. Tapasztalatlanok vagyunk. Tanácstalanok. Görcsösen a legjobbat akarjuk. Úgy látjuk, hogy körülöttünk mindenki ügyesebb. A kórházban a többiek könnyebben szoptatnak, nyugodtabbak, profik. Ne hagyjuk, hogy ilyen és hasonló gondolatok töltsenek el minket az első hetekben! Minden kezdő kismama nehezen boldogul az elején, mindenkinek jól jön néhány jó tanács a tapasztaltabb kismamatársaktól…
Lássuk hát azt a 7 aranyszabályt, amelyek segítenek átvészelni a kezdeti nehézségeket:
1. Segítséget kérni nem jelenti azt, hogy mi alkalmatlanok vagyunk a feladat ellátására. Éppen ellenkezőleg. Elég okosak vagyunk ahhoz, hogy a leghelyesebb utat válasszuk!
Először talán lelkiismeret-furdalásunk lesz, kudarcként fogjuk fel, hogy segítséget kellett kérnünk. Pedig ez a világ legtermészetesebb dolga! Ha fele annyi erőfeszítéssel is megoldhatunk egy problémát, miért választanánk a nehezebb utat? Bátran hívjuk fel a védőnőt, kérjük ki több gyermekes barátnőnk véleményét, fogadjuk el az apai vagy nagyanyai segítséget. Sőt! Vegyük mi a kezünkbe az irányítást! Ha valaki segítséget ajánl, nyugodtan mondjuk meg, mi az, amivel a legtöbbet teheti értünk.
2. Nincs két egyforma kisbaba, ahogy a kismamák is különbözőek. Minden anyuka speciális helyzetben van. Nem szabad versenytársként tekintenünk a többiekre!
Én is tudom, hogy ez nem is olyan könnyű dolog! Átéltem ezt is, azt is. Fohászkodtam könnyekkel küszködve azért, hogy bárcsak én is olyan ügyesen szoptatnék, mint a kórházi szobatársam. Néhány év múlva pedig én voltam a mintaanyuka, aki a szülést követő napon már ülve szoptat. Akkor már nem hasonlítgattam… Pedig akkor is másképp evett, másképp sírt, másképp aludt az én babám, mint az a másik. Sem vele, sem magammal szemben nem voltak már irreális elvárásaim. Nem ragyogott a lakás, nem volt minden babaruha élére vasalva, és az első két hétben alig-alig főztem. Annyit teljesítettem, amennyire képes voltam…
3. Az első hetekben babának és mamának is a legértékesebb időtöltés az alvás. Igyekezzünk mielőbb megtalálni a legideálisabb altatási technikát, és ne hezitáljunk napjában akár többször is ledőlni egy kicsit, amíg a baba alszik.
A harmadik aranyszabály képlete a matematika nyelvére lefordítva igen egyszerű:babaalvás = mamialvás.
Amilyen egyszerű a képlet, oly nehéz a megvalósítás! Először is el kell érni, hogy elaludjon… Aztán az sem kevésbé fontos, hogy ne riadjon fel tízpercenként… A megoldás kulcsa: napirend és önálló alvásra szoktatás, amilyen hamar csak lehet! Nekem csak a harmadiknál sikerült. Bevallom, most sem tudatosan. Egyszerűen csak nem volt időm ringatni, hordozgatni. Amíg a nagyokkal foglalkoztam, kénytelen voltam a kicsit letenni. Hamar megszokta, és rengeteg időt spóroltam meg, néhány hetes korától pedig teljesen átaludta az éjszakát. Nem kelt fel ölelő anyucikarokat, mellbimbót keresve, vagy a cumisüveg után kutatva…
4. Csodálatos érzés simogatni, gondoskodni róla. Betölti az életünket. Mégse feledjük, hogy önálló lények vagyunk! Szükségünk van egy kis kikapcsolódásra is, amikor csakis saját magunkkal foglalkozunk.
A legjobb, ha már az elejétől betervezzük a rendszeres anyaprogramokat. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy el kell mennünk otthonról… Lehet ez fél óra olvasgatás vagy egy kis házi kozmetika is. A lényeg, hogy egy kis időre teljes erővel csak magunkra koncentráljunk! Előfordulhatnak rendkívüli helyzetek is, amikor egy nehéz nap estéjén már úgy érezzük, nem megy tovább… Ilyenkor kérjünk segítséget, ne hagyjuk az utolsó pillanatig feszülni a húrt. Ha más megoldás nincs, tegyük le egy kicsit a síró babát, és relaxáljunk a szomszéd szobában tíz percig. A baba biztonságban van, nem történhet baja. Neki is jobb, ha felfrissülünk egy kicsit…
5. Ritka az olyan kismama, aki minden nap, a nap 24 órájában élvezi a babázást. A legtöbben gyakran folyamodunk praktikákhoz azért, hogy élvezetessé tegyük a néha monoton hétköznapokat…
Célba dobni a pelenkabombával, grimaszolni, nyelvet nyújtogatni a picinek, vagy a nappali közepén táncolni a „kis Ő”-vel a karjainkban? Miért is ne! Ha már összehangolódtunk a mi kis csemeténkkel, bátran mozduljunk ki egy kicsit otthonról. Az első hónapokban érdemes olyan úticélt választanunk, ahol alig várják, hogy babázhassanak egy kicsit. Ha néhány órára átruccanunk a nagymamához vagy egy babaimádó ismerőshöz, mindenki jól jár. Ők boldogan gügyögve cserélnek pelust, büfiztetnek, ringatnak, míg mi a szoptatás után kifújhatjuk magunkat egy kicsit a fotelben újságot lapozgatva…
6. Az első babás kismamák többnyire siettetnék az időt. Bárcsak lenne már egy kicsit nagyobb… Arról álmodoznak, mennyivel jobb lesz majd, ha már mászik, jár, beszél. Nem tudják kiélvezni az “itt és most” szépségét.
Amikor a kis csöppség gondozása betölti az egész napunkat, mosolyogva legyintünk a nagyszülőket hallva: „Olyan gyorsan felnőnek… Észre sem veszed, és már iskolába fog járni!” Pedig igazuk van… A napok gyorsan telnek, és a csecsemőkor olyan hamar véget ér! Élvezzük ki ezt az időszakot is! Ne siettessük az időt, minden korszaknak megvan a maga szépsége. Ha minden nap úgy vesszük az ölünkbe, és úgy nézzük néhány percig a babánkat, hogy közben teljes szívünkkel csak rá koncentrálunk, ezeknek az érzéseknek az emléke örökre megmarad…
7. Utolsó helyre került az egyik legfontosabb aranyszabály: bízzunk magunkban! A mi kisbabánknak mi vagyunk a legeslegjobb anyuka a világon. Nem tudhatunk mindent, de igyekszünk mindenben a legjobbat adni, és ez éppen elég.
A babagondozásban, gyermeknevelésben nincsenek kőbe vésett szabályok, azt a néhányat kivéve, amelyek a pici egészségével, biztonságával kapcsolatosak. Minden más rajtunk múlik. Mi ismerjük a legjobban a babát és magunkat is, bizonyos, hogy mindig nekünk kell meghoznunk a döntéseket. Az etetésről, az altatásról, az öltöztetésről, vagy éppen arról, hogy kinek a tanácsát fogadjuk meg. Ha valami mégsem működik úgy, ahogyan kéne, azt is mi észlelhetjük a leghamarabb. Bízzunk hát magunkban. Abban, hogy megvan bennünk az az utánozhatatlan valami, amit úgy hívunk, anyai ösztön…
...EZEKET LÁTTAD?
Ezeket olvastad már?
A nyersen őszinte különbség az első, második és harmadik gyereknél...
Egy három gyerekes amerikai riporternő listája arról, melyik fiával hogyan élte meg a babakorszak nagy eseményeit!
admin
7 anyukatípus, akikkel találkozhatsz a játszótéren - mert itt sem...
Egy brooklyni anyuka így látja. És neked mik a tapasztalataid a játszótéren?
admin
12 dolog, ami biztosan megváltozik az életedben az anyasággal
Amint megtudtad, hogy babát vársz, elkezdődött a felkészülés. Egy könyv a szülésről, egy a babagondozásról...aztán rájössz, hogy könyvekből erre nem lehet felkészülni!
admin
Ezek a mama első gondolatai, amikor megérkezik a baba
Anyuka vagyok… Anyuka vagyok… Többször el kell ismételnem magamban, hogy elhiggyem. És hogy milyen érzés? Leírhatatlan.
admin
