Minden országnak megvannak a maga nevezetes ételei, amiket a turisták elsőként akarnak megkóstolni, mihelyt leszálltak a repülőről. És minden országnak vannak olyan ételei, amiket csak a bevállalósabbak kóstolnak meg…hadd mutassak meg néhány ilyet, amikkel a világjárásom alatt találkoztam!

Ausztrália

Kedvenc kontinensem egyik legnépszerűbb étele – számomra érthetetlen módon – a vegemite. Legtöbbször kenyérre kenik, néha avokádóval mixelik, és elméletileg nagyon egészséges. Az íze keserű, ami nem meglepő, mert az élesztő az alapja. Tipikusan olyan étel, amit szinte csak az ausztrálok szeretnek, nekik viszont a nemzeti identitás része, gyerekkoruktól kezdve ezt kenik a szendvicsükre. Hát, én nem fogom elenni előlük, az tuti.

Egy másik tipikus étel, amivel szintén ezen a kontinensen lehet találkozni, az a kenguruhús. Ez már sokkal finomabb, ízben és állagban is a marhára emlékeztetett leginkább. A boltokban ugyanúgy lehet kapni, mint nálunk a csirkét: van előre csomagolt mellhús, lábrész, saslik stb. Ausztrália nagyon drága ország, a kenguruhúst pedig meglepően olcsónak találtam, így nem csoda, hogy nagy népszerűségnek örvend. A kempingek és a tengerpartok tele vannak olyan BBQ-sütőkkel, amiket bárki ingyen használhat, így ha megvetted a boltban az előre pácolt kenguruhusidat, nincs más dolgod, mint megállni az óceán mellett, és pár perc alatt megsütni.

+1: Ilyen különleges nevű jégkrémet is lehet Ausztráliában szopogatni, ha valaki erre vágyik. Nem fordítanám le, középen látható.

Kína

Ugorva egy kontinenst, egy másik hatalmas országban találjuk magunkat, elképesztően sokszínű ételekkel. A fővárosba tévedve mindenki megkóstolja a pekingi kacsát (érdemes is, mert nagyon finom), de kicsit elveszve a piacok között felfedezhetünk mást is. A Wangfujing sétálóutcában sok más érdekesség mellett kóstolhatunk bogarakat, tengeri csillagot, csikóhalat és skorpiót is. Én itt ez utóbbit próbáltam ki, de nem váltotta meg a világom, olyan íze volt, mint a túlságosan megsütött csirkének.

Kína délkeleti részén találunk egy gyönyörű trópusi szigetet is, ez pedig nem más, mint Hainan, az ország legkisebb tartománya. Itt éltem közel másfél évig, és sok mindent megkóstolhattam, amit itthon nem tudtam: a boltban olyan könnyen lehetett vásárolni garnélát, kagylót vagy tintahalat, mint nálunk a zsemlét. Ha pedig egy nagyobb piacra tévedtünk, akkor végeláthatatlan sorban álltak az akváriumok, benne angolnákkal, rákokkal vagy épp teknősökkel. A munkahelyi csapatépítő ebéd sem úgy nézett ki, mint amihez Magyarországon hozzászoktam, legalábbis nem emlékszem, hogy itthon valaha is ettem volna bogarakat ilyen alkalmakkor.

Ha nem rajongtok annyira a tengeri herkentyűkért, akkor is van számotokra érdekesség Kínában, ez pedig a fekete csirke. Az ayam cameni nevű szárnyas drágább, mint a hagyományos csirke, de az ázsiaiak szerint szerencsét hoz, szerintem pedig finomabb – ez utóbbi valószínűleg azért lehet, mert ritkasága miatt jobb körülmények között tartják őket.

Ami egyébként igazán lenyűgöző, az a gyümölcsök sokasága, amire az európai ember igencsak kapkodja a fejét. Szalakka, sárkánygyümölcs, karambola, mangosztán…mind egzotikus és nagyon finom. Nos, íz tekintetében ezeknek az ellentéte a durián, aminek a szaga a gázszivárgásra emlékeztet, olyan szúrós, hogy kesztyű nélkül nem lehet megfogni, nehéz úgy enni, hogy ne akard rögtön elhányni magad az ízétől, és cserébe még drága is.

Ha szeretnél többet megtudni ezekről a különleges gyümölcsökről és a duriánról, mely valamilyen okból kifolyólag a kínaiak kedvence, akkor ugorj erre a cikkre!

Indonézia

Ebben az esetben nem az étel a különleges, hanem az elkészítési módja, de ettől lesz izgalmas. Fogj néhány banánt és tojást, tedd forró gőzbe és kész – mi ebben a nagy szám? Az, hogy ezt Balin megteheted a Batur vulkán tetején is, ahol a hegy belsejéből áramló hőt használják fel az étel elkészítéséhez. Az apró lyukakból folyamatosan tör fel a forró gőz, egy ilyen mélyedésbe teszik bele a banánt, tojást, vagy ami épp tetszik, lefedik, és pár perc múlva már lehet is enni. Ha marad nálad egy kevés, amit nem tudsz megenni, akkor hívd oda a majmokat, biztos segítenek.

Kambodzsa

A délkelet-ázsiai országokban nagyjából hasonló egzotikus választékkal találkozunk az utcai piacokon, így senki se kapjon a szívéhez, aki kígyót szeretne kapni, de nem jár Kambodzsában. Én mégis ebben a gyönyörű országban kóstoltam meg, és ugyanarra a következtetésre jutottam, amire a skorpiónál: odaégetett csirke íze van, és még rágni is baromi nehéz.

Thaiföld

Hogy ne csak a húsokról beszéljünk, ugorjunk át Thaiföldre, ahol a pad thai-on túl is van élet. Az egyik legnépszerűbb desszert a mango sticky rice (magyarul talán a mangós ragacsos rizs elnevezés áll hozzá a legközelebb), nekem azonban a kókuszfagyi a kedvencem, nem is igazán az íze miatt, hanem ahogy tálalják: egy félbevágott kókusz a kehely, és abba kerülnek a gombócok. Persze ha valaki inkább itt is skorpiókat keresne, talál akkorákat, mint egy kisebb madár.

Ha már Bangkok: itt ettem először fekete színű hamburgert egy gyorsétteremben. Kínában erre rátettek még egy lapáttal; a fekete zsemle tetejére reszelt tököt tesznek. De hát egy tengerparti KFC-ben amúgy is más a felhozatal, legalábbis nálunk nem sűrűn adnak a menühöz polipgolyókat.

Izland

Hogy visszaugorjunk Európába, de azért annak is csak a szélére, az északi szigetországban is sok érdekességet kóstoltam meg féléves ottani pályafutásom alatt. Ezek közül a leghíresebb talán a rothaszott cápa: ez a grönlandi cápafaj akár hétméteresre is megnőhet, a veséje azonban parányi, ezért a vizelete jelen van az egész testében. Ennek következtében olyan erős ammóniaszagot áraszt, mintha egy óvodányi gyerek egyszerre pisilt volna be, és az íze is erősen összhangban van ezzel. Hónapokig készül, először elássák, majd fellógatják, végül büszkén felszolgálják. Már annak, aki meg tudja enni, Gordon Ramsay például azonnal kihányta. Hasonlóan a duriánhoz már nagyon messziről meg lehet érezni, hogy itt valami nagyon rossz dolog közeleg.

A cápán kívül is vannak érdekességek ott északon, ez az egyik olyan ország, ahol legálisan lehet bálnára vadászni, bár erre szerencsére egyre kevésbé van példa. De ha mégis bálna kerül az asztalra, ne csak a steak-re gondoljunk – melynek íze szintén a marhához van legközelebb – , mert megeszik a zsírját is, és abban nincs köszönet.

Izlandon a legtöbbet fogyasztott hús a bárány, ami annyira nem lenne nagy szám, de ők tényleg minden részét megeszik: a boltban egyben lehet vásárolni a fagyasztott bárányfejet, valamint kóstoltam bárányherét és bárányszemhéjat is. Hát, ettem már jobbat.

Ha szeretnél többet is látni ezekből az egzotikus ételekből,akkor kattints ide, ahol egyenesen Kínából mutatom be a legérdekesebb dolgokat, itt pedig azt a videót láthatod, amit izlandi kintlétem alatt készítettem.

Ezt láttad az ízHUSZÁR magazinon?

Ilyen volt Julia Child konyhája - 3+1 szuper trükk, amit érdemes ellesni tőle!