Csigatészta készítő, kávépörkölő és derelyevágó – a mostani generáció számára már jóformán ismeretlen fogalmak, és lássuk be, a 30-as, 40-es korosztály nagy része is maximum a nagyanyjánál láthatta.
Kávépörkölő
A kávépörkölő még a közértes kávédarálóknál is retróbb élmény. Régen nem volt arra lehetőség, hogy a boltokban megvegyék a pörköltkávét, helyette az emberek saját maguk készítették elő a reggeli feketéhez a kávészemeket. A kis nyeles lábasra emlékeztető kávépörkölőkbe beletették a még zöld kávébab szemeket, és a kart tekerve forgatták az edény lapátját, hogy a pörkölés egyenletes legyen.Így készült otthon a kávé a sparhelten, miközben finom illattal töltötte be a konyhát.
Persze, a műveletnek itt még nem volt vége: ezt követte a kézi kávédaráló, ami ma már inkább egy szép dísz, régen azonban napi használatban lévő konyhai tárgy volt. Lassabban őrölt, és nem is olyan finomra, mint akár a későbbi évtizedek egyik favoritja, a Kedvenc kávédaráló, de tagadhatatlanul hangulatos eszköz.
Csigatészta készítő
A csigatésztát régen nem a közértekből szerezték be az asszonyok, hanem saját maguk készítették el. A művelethez külön eszközük is volt: egy több vájattal rendelkező kis fadeszka, ami a tészta mintázatát adta, és egy pálcika: lecsippentettek a tésztából egy kis darabot, rátekerték a pálcikára, majd a fadeszkán meghengerelték.
Acsigatésztáhozgyakorlott kezek kellettek, de mivel akkoriban nem sajnálták sem az időt, sem az energiát, amit a főzésre, valamint az előkészületekre szántak, már a fiatal asszonyok is ügyes tésztakészítők voltak.
Rosta, szita
A vintage divathullámnak köszönhetően talán a te konyhád falán is lóg egy szita, amit régen a kamrában tároltak a stelázsi fölé fellógatva. Anno nem dekorelemként szolgáltak: többféle méretben készültek, és a lyukak nagysága is változott, aszerint, hogy mire voltak hivatottak használni. Ezeken keresztül szitálták a lisztet és a porcukrot.
Mozsár
Ha a nagyszüleid padlásán, konyhájában rátalálsz egy régi mozsárra, még véletlen se menj el mellette. Nem csak a konyhád éke lehet, de a mai napig jó hasznát veheted. A cutlerek és a különböző aprítógépek előtti világban a mákot, a diót, a cukrot mozsárban törték össze. Sok házban volt rézmozsár, de kőből és fából is készült őrlőedény. Rendszerint azonban nem csak a funkcionalitásra figyeltek, ugyanis számos rézmozsár szépen díszített, ügyes mester munkáját dicséri.
Derelyekészítő
Talán a derelyekészítő az, ami akár kakukktojás is lehetne, hiszen lehet, a te konyhádban is megtalálható. A régi, fanyeles derelyeszaggatók gyakorta előkerültek a dédi konyhafiókjából, ha tésztát, süteményt sütött, minket, gyerekeket pedig lenyűgöztek a szép, cakkos szélek. A mintázatnak volt funkciója is: jobban egymáshoz tapadtak a tésztalapok, így a töltelék könnyebben bent maradt a süteményekben sülés közben.
Ezeket olvastad már?
Kotyolás, gombócfőzés és cukorszopogatás férjszerzés reményében - így készültünk anno...
Régen az advent nem a black friday-ról, az akciókról, és az ajándékért egymást eltaposó emberekről, hanem a csendes befelé fordulásról szólt. Nyugodtabb világ volt.
Petrás Gabriella
A haspók költő, aki az ügyvédi palástot bablevesre és malacpörköltre...
Jókai Mór eredetileg ügyvédnek készült, azonban egy perben, amiben ételről és italról mondtak ítéletet, eldőlt: a talár helyett a pennát és a terített asztalt választotta.
Petrás Gabriella
Fokhagyma, a magyar ember vágyfokozója, betegségűzője és legszeretettebb fűszere
A legtöbb magyar ember ereiben nem egyszerűen vér, hanem fokhagymás vér csörgedezik. A fokhagyma szeretete eldőlt már a születésünk pillanatában.
Petrás Gabriella
Nyögvenyelő, szuszogó, cicedli, ördöglángos - nagyanyáink ételeit ma is örömmel...
Régen úgy járta a mondás, hogy ha a hátadhoz vágják, ott marad, mint a teve púpja – de inkább a gyomrunkban landolt, széles mosollyal kísérve. A dödölle és a tócsni története.
Petrás Gabriella
