Jól és kevésbé jól ismert alapanyagok. Alapjáraton mindegyik barna, és nagyon el tudnak tűnni a kamrában. Mi most azt mondjuk nektek, vegyétek elő őket, mert nemcsak szezonban vagy ünnepekkor teszik izgalmasabbá fogásainkat, hanem az otthon töltött hétköznapokon is!
Lencse
Az étkezési lencsének már nem csak a jó öreg unalmas, barna változata elérhető. Színe lehet akár zöld, sárga, vörös és fekete is. A lencse fehérjében, rostokban és vasban gazdag. A vegetáriánus étrend egyik fontos eleme: gabonanövényekkel párosítva kiegyensúlyozottá teszi a fehérjebevitelt. Kalóriatartalma magas, ezért elég laktató, a fogyókúrás étrendbe csak módjával illeszthető be, de a változatosság kedvéért hetente egyszer mindenképpen érdemes valamelyik fajtáját tálalni. Nem csak karácsonykor, szilveszterkor és húsvétkor lehet megfőzni! Napi gyakorlatban készíthetünk belőle: főzeléket, levest, salátát, köretet, fasírtot, hamburgerfeltétet. A legelitebb fajtája a sötét, zöldesszürke színű Le Puy lencse, mely kisebb és gömbölyűbb szemű, mint a hagyományos fajták. A Közép-Franciaországból származó lencse olyan híres, hogy néha még hamisították is, nem hiába hívják a lencsék kaviárjának.A puffadás megelőzésére már több évszázada létezik a tanács, miszerint az első forrás után öntsük le a lencséről a vizet, és csak a második főzővizet fűszerezzük. Köretként előnyös rizzsel vagy más hüvelyes zöldségekkel tálalni. Az egyes lencsefajták főzési ideje azonban eltérő, és a rizsével sem összeegyeztethető, ezért érdemes a a hosszabb ideig fővő alapanyaggal kezdeni a főzést.
Szójabab
A babhoz hasonló sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény. Őshazája Délkelet-Ázsia, Európában csak a XVIII. században kezdett meghonosodni. Fehérjében gazdag, de mondjuk nem annyira, mint a csicseriborsó, ami például 9-szer annyi fehérjét tartalmaz, mint a szója. A szójabab finomítva, liszt formájában is kapható, belőle készül a tofu, más néven szójatúró, illetve a szójaszósz, a szójatej és a szójajoghurt is. Csíra formájában nagyszerű keleti ételekhez, salátákhoz, szendvicsekhez. A babokat nedves kendőbe tévé mi magunk is kicsíráztathatjuk a szemeket. Sőt, a babszemeket megsütve szójaropogóst készíthetünk az esti filmnézéshez, de bárhogy is használjuk fel, mindenképpen áztassuk be előtte bő vízbe, legalább 2 órára. Szinte mindenkihez közel van egy ázsiai bolt, ott biztosan beszerezhető. Ha idáig nem próbálkoztatok vele, most tegyétek meg!
Lenmag
A len olajos magját már a Kr. e. 14. században is termelték, és gyógyszerként használták. Az egyiptomi piramisokban talált leletek is azt bizonyítják, hogy nagy tiszteletben tartották ezt a növényt. A lenmag gazdag növényi omega-3 zsírsavakban, fehérjékben, folsavban, magnéziumban, kalciumban, élelmi rostban. Szórhatjuk díszítésként kenyerekre, péksüteményekre, megőrölve vagy simán keverhetjük a tésztájukba. Reggeli müzlinkbe is kerülhet belőle. De ami a legjobb tulajdonsága, hogy porítva 1:3 arányban vízzel keverve nagyszerű tojáshelyettesítő, jól összefogja a süteményeket.Akár zöldségfasírtot is készíthetünk vele. A tojásra allergiások és a vegánok csodaszere a sütésben!
Szezámmag
A szezámmag egy Indiából származó trópusi növény magja. A hindu mitológia szerint a Yama isten által megáldott mag az örök élet szimbóluma. Először Kínát és Japánt, majd nagyon hamar az összes mediterrán országot meghódította. Magas kalciumtartalma miatt a gyakorlatilag tejtermékmentes kínai konyha elengedhetetlen alapanyaga. Nagyjából 1 púpozott evőkanálnyi szezámmag kalciumtartalma megegyezik egy pohár tejével. A kalcium mellett még jelentős mennyiségben található benne magnézium, kálium, foszfor, és sok vitamin. Rendkívül sokrétű a felhasználhatósága, vásárolhatjuk pirítva, őrleményként, krémként, szezámsóban, hidegen sajtolt olaj formájában. Tehetjük péksüteményekre, a hamburgerzsemle elképzelhetetlen nélküle. Pirítva vagy akár simán salátákra szórhatjuk, köretekbe keverhetjük. A jobb emészthetőség miatt célszerű mozsárban kicsit megtörni a magokat, vagy durvára darálni.
Dió
Az egyik legértékesebb csonthéjas gyümölcsünk. A zsírsav mellett fehérjét, ásványi anyagokat, C-vitamint is bőséggel tartalmaz. Enyhén kesernyés ízű, nyersen, főzve és sütve egyaránt fogyasztjuk. Főleg édességekben darálva, süteményekben töltelékként használatos, de tehetjük pirítva salátákba, húsételek mellé is. A dióból olajat is készítenek, melyet salátakülönlegességekhez használhatunk. A dió igazi értéke a korábban már említett omega-3 zsírsav, mely elengedhetetlen szervezetünk számára, de önálló előállítására nem vagyunk képesek. A dió gyógyhatása nagyon szerteágazó. A gyümölcs maga parazitaölő, féregölő, vértisztító, az emésztőszervek munkáját serkentő hatású. Egyes tanulmányok szerint napi 50 gramm elfogyasztása nagy mértékben csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét és a vér koleszterinszintjét. Leveleiből készült főzetét régen fejtetű ellen és a haj színezésére használták. Magas energiatartalmának köszönhetően kimerültség esetén is gyorsan segít. Aki ezt a diófélét nem szereti, keressen egy szívéhez közelebb állót, de ne hagyja ki a heti menüjéből!