Mikor San Franciscóba költöztem, elég egyszerűen ettem. Vagyis én azt hittem, hogy a piacra járással, a termelőtől vegyünk mániámmal elég faksznisnak számítok. Otthon legalábbis. Aztán ide jöttem, és rájöttem, hogy meglehetősen kevés problémám van. Eszek ugyanis húst, vöröset is, meg fehéret is. A sertést és tenger gyümölcseit sem vetem meg, szeretem a tojást, eszek fehér lisztből készült termékeket, és a sima tej ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de a nyers sajt például minden mennyiségben jöhet. Használom a sütőt és a tűzhelyet, és nem kérek bocsánatot a répától, mielőtt nekiesek a hámozóval. Az meg, hogy az pénztárcám felét bio alapanyagokba fektetem, itt annyira különleges, mint otthon a strandon lángost enni kisfröccsel.
Egy év alatt persze értek hatások, bár továbbra is eszek mindent, legfeljebb nem olyan mértékben, mint régen. Mindent szívesen kipróbálok, ha valami túl radikális mozgalommal találkozom, maximum magamban mosolygok. A napokban bevásárlás kaptam egy kis csomag kekszet, az úgynevezett cookie-t - nem nagyon foglalkoztam vele, bedobtam a táskámba, és csak itthon, kipakolás közben vettem szemügyre. A csomag azt ígérte, vegán, gluténmentes, egészséges kis kekszeket rejt - valahogy volt egy rossz érzésem, és nem is csalódtam: ehetetlen volt. Ha nem a megszokott, ropogós kekszre számítok, talán lenyelem valahogy - bár ilyen "élményem" utoljára a fitneszguru kakaós csigájánál volt - így azonban az nem ment.
A hozzávalók listája természetesen vagy 10 soros volt, és igaz, hogy glutén és tejtermék nem, de szója, módosított keményítő és kukoricaszirup az igen. Úgy felment bennem a pumpa, hogy legszívesebben visszamentem volna a boltba, és hozzávágom az osztogatóhoz a zacsit. Mert az egy dolog, hogy én általában elolvasom a címkét, mielőtt a kosárba teszem, de sokan bíznak abban, hogy ami egészségeset ígér (hiszen nincs benne se fehér liszt, se tojás, se tejtermék), az egészséges is. De nagyon sok esetben nem az. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mi értelme van egy csicseriborsó lisztből és szójatejből összetákolt száraz valamit pár szem csokival feldobva keksznek hívni, ha csak messziről, félig behunyt szemmel tűnik annak.
Soha nem értettem, mi a pláne abban, hogy az eredeti hozzávalókat behelyettesítve megpróbálunk valami hasonlót imitálni.Ha pizzát látok, pizzatésztára asszociálok, vékonyra, ropogósra, aminek az alján esetleg van pár szem hamu a kemencéből. Ha ezek után elém tesznek egy csicserilisztből készült "pizzát", akkor ideges leszek. Ha ugyanazt a kaját úgy tálalták volna, hogy csicseriborsó lepény, lehet, hogy még ízlene is.
Természetesen nem arról beszélek, mikor valakinek ételallergiája van, és valamit nem fogyaszthat - az egy egészen más eset. Nem is arról, hogy ne próbáljunk ki új alapanyagokat, és nem is arról, hogy tömjünk magunkba annyi kenyeret, tejet és húst, amennyit csak bírunk. Én is úgy gondolom, hogy a fejlett világban irgalmatlan sok cukrot, fehér kenyeret, és húst esznek, de a megoldást valahogy nem abban látom, hogy akkor mostantól ugyanúgy csak alternatív lisztből készített műcroissant-t eszek reggelire, hanem inkább abban, hogy heti hatszor turmix vagy gyümölcs van reggelire, és akkor egyszer nyugodtan belefér egy nagyon vajas, nagyon foszlós igazi is. Lehet persze, hogy túlreagálom a dolgot.
Lényeg a lényeg, a kekszes eset után úgy döntöttem, nekiesek az internetnek, meghallgatom néhány vegán barát tanácsát, és tesztjelleggel elkészítek öt tojás, tej és lisztmentes desszertet - olyat, ami nem akar nagyon másnak tűnni, mint ami.
Az várt eredményhez képest meglepően jól sikerült a dolog - legalábbis, semmi nem végezte a kukában. Közben jókat mulattam magamon, hogy én most tényleg "joghurtot" készítek avokádóból és kókusztejből, csokirudat mandulavajból és kakaóból. Ha össze kéne gyűjtenem a pozitívumokat, első helyen biztosan a gyorsaság végezne - egyikkel sem foglalkoztam többet, mint öt perc. Emellett valóban egészségesek - bár kalóriában nem hiszem, hogy a perkándió korong például kevesebb, mint egy darab keksz. Jópofa volt kipróbálni, és nem mondom, hogy utoljára készítettem őket. De ha őszinte akarok lenni, akkor lehet, hogy inkább nem eszek naponta édességet, nem nassolok - de ha megérdemlem, akkor igazi tejszínnel keverem ki a csokikrémemet.
