Ó, tészta! Mi is lenne velünk olasz konyha nélkül? Hát, szomorúak lennénk, de a tésztát történetesen már akkor imádtuk, mikor csak kétévente mehettünk „olaszba", hetven dollár zsebpénzzel.
Gorgonzolás tagliatelle dióval és körtével
Élet a milánói előtt
Van, aki elmékszik rá, van, aki még túl kicsi volt, de nem is olyan régen a bolognai, milánói, carbonara, gnocchi szavak teljesen ismeretlenek voltak számunkra. A tészta az krumplis volt vagy sajtos-tejfölös, diós, mákos, prézlis (ez esetben sok-sok baracklekvár járt hozzá) a gnocchit meg nudlinak hívták – a kettő amúgy majdenem ugyanaz, megsúgom. Aztán a szaporodó külföldi utaknak, külföldi csatornáknak, üveges szószoknak köszönhetően áttértünk az olaszos tésztafogyaztásra, és hűtlenül elfelejtkeztünk gyerekkorunk kedvenc csemegéiről. Pedig, ahogy nagyanyám mondta: „Mi is azt ettük, 'oszt mégis emberek lettünk."
Munka után, éhesen
Hogy melyik a jobb? Nem tudom. Én az olaszt egy picit jobban szeretem. A bolognait például. Nem az üveges, meg a poros verziót, hanem a rendeset, ami sajnos a másfél órás készítési ideje miatt ki is esik a hétköznapi repertoáromból. Meg carbonarát is, ami jó gyors, csak hónap végén nem biztos, hogy baconre meg parmezánra is futja, a készen kapható változatára pedig ebben az esetben sem vagyok kíváncsi. És ilyenkor nagyon jól jön a retro verzió. Mert a túrós, a tejfölös, a lekváros, diós és mákos tészta is készen van 10 perc alatt, rendes házi tejfölt egyszerűbben és olcsóbban be lehet szerezni, mint egy rendes parmezánt, nyáron pedig gondoskodtam arról, hogy legyen lekvár a következő gyümölcsszezonig.
Olcsó és gyors
Hiszen a tésztán kívül alig kell hozzá valami, így az elkészítése is 10 percig tart. Házi vagy házi jellegű tejföllel vagy túróval, piacon vett mákkal vagy dióval, házi lekvárral pedig biztos, hogy kevésbé ártalmas, mint egy kész, üveges szósz. Szóval ne felejtkezzünk meg teljesen a retro tésztákról, hiszen nem egy generáció nőtt fel rajtuk. Az idősebbeknek kellemes nosztalgikus élmény lehet, a fiatalabbaknak pedig kész gasztrotúra a múltba. Ha pedig rákaptunk az ízére, néha készíthetünk egy-egy vargabélést vagy stírai metéltet is. Hiszen minden formában imádjuk a tésztát!