Egy kellemes, szlávos konyhájáról ismert belvárosi kocsmában kóstoltam először a syrnikit, az orosz túrópalacsintát. Szerelem volt első ízlelésre, iszonyat adagot meg tudnék belőle enni. Nem volt más választás, el kellett készíteni, sokadszori könyörgésre elárulták a hozzávalókat, a receptet én kísérleteztem ki. Az íze hasonlít a mi túrógombócunkhoz, a különbség, hogy búzadara helyett liszt van benne, és nem főzik, hanem kis vajban, néhány helyen bő olajban kisütik. Mivel nem kedvelem a bő olajban való sütést, a vajat viszont imádom, ezt választottam. Tökéletes desszertnek vagy egy sűrűbb leves után második fogásnak. Ha kihagyjuk belőle a vaníliát, a citromot és a cukrot, helyette kicsit több liszttel és sóval, és borssal készítjük, akkor egy isteni sós túrós lepénykét kapunk, ami tejföllel és szalonnapörrcel, nyáron kovászos uborkával mennyei fogás!