Marlenka -ahogy mi csináljuk
Marlenkát már régóta akartam csinálni, volt is hozzá receptem a hivatalos honlapról meg a szlovák barátnőm nagymamájától is. Aztán mikor nem jött össze, és Házmester szelet lett belőle, többen is írtak, hogy a Marlenkát ők is nagyon szeretik, de valami soha nem stimmelt a recepttel, baj volt a tésztával, stb.. De többen adtak tippeket is, többek között Vezsu, aki volt olyan kedves, és e-mailben küldött nekem egy receptet, ami mások szerint működik. Aztán kaptam egy e-mailt egy nagyon kedves felvidéki hölgytől, Katitól, aki a hozzászólásokat olvasva felajánlotta, hogy megkeresi a kedvemért a nagymamája száz éves receptjét, ami pont olyan ízű, mint a Marlenka. És volt olyan drága, hogy tényleg megkereste, sőt elküldte nekem. Szóval, már négy receptem is volt. A hivatalossal az volt a probléma, hogy többen is panaszkodtak rá, hogy a tészta szétpotyog az ott leírtak alapján. Na meg ősi örmény receptnek hirdetik, én meg kíváncsi lennék, hogy az ősi örmények honnan akasztottak cukrozott konzerv sűrített tejet, amit aztán három órán át kell főzni. Barátosném receptje nem említett diót meg mézet, anélkül meg nem annyira marlenka lesz a dologból. Végül maradt Vezsu és Kati receptje. Kati annyira meghatott azzal, hogy ismeretlenül megosztotta velem ezt a nagyon régi családi receptet, hogy rögtön tudtam, a tészta az övé lesz. A krémet meg a kettőből hoztam össze, konzerv sűrített tej nélkül. Lehet, hogy így nem ugyanúgy készül, mint a multié, de ha volt valami hagyományos elődje a marlenkának, mielőtt a csehek piacra dobták, akkor az szerintem hasonló lehetett. Ha meg nem, akkor is a nosalty hozta össze. És ahogy Pelikán elvtárs mondta: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.:) Egyébként semmi hendikeppje nincs, nagyon hasonlít az íze a boltira. Aki meg nem hiszi, próbálja meg a hivatalos verziót. :)
