Valamelyik reggel a édesapám a konyhában egy egészen borzasztó színű és állagú, meghatározhatatlan ételszerűséget kanalazott nagy serényen. Te mit csinálsz?-kérdeztem. Lúgosítok! - jött a boldog válasz. - Paradicsomlé meg kovászos uborka lé és köles. Kérsz? Hát, inkább nem kértem. Én borzasztóan örülök, hogy lúgosít, -bár fogalmam nincs róla, honnan szed ilyen dolgokat, biztos nem a netről, mert még a gépet sem tudja bekapcsolni - de hát gondoltam, ha ezt a módszert választja, úgy jár, mint mikor az ember lánya az első fogyókúránál üres fejessaláta leveleket rágcsál - két perc alatt megundorodik az egésztől. És igaz ugyan, hogy valószínűleg matrózmúltjának köszönhetően emberi fogyaztásra teljesen alkalmatlan dolgokkal is elvan egy darabig, de gondoltam, ha már ilyen szépen magától nekiállt a lúgosításnak, rásegítek kicsit. Mivel a lepények iránti olthatatlan szerelmem valószínűleg tőle származik, kerestem, és itt találtam is egy remek köleslepény receptet. Kicsit átdolgoztam, és mennyei lett! Természetesen sima liszttel is elkészíthető, de a zab javára írható, hogy tele van rostokkal, és nagyon tömít.