Életem első kenyere. Na jó, a második, mert tegnap már volt egy főpróba, de nem igazán stimmeltek az arányok, úgyhogy kicsit kísérletezni kellett a mennyiségekkel, de ez így nagyon finomra sikerült. Fantasztikusan tömör, masszív, igazi rusztikus kenyér, körben ropogós a héja, sütés közben elképesztően intenzív illata van. Menetközben nem kell locsolgatni, mert a beáztatott római tálból épp elég nedvességet kap. Természetesen elkészíthető, begyúrható kézzel is, sajnos az én csuklóm a majd fél órás dagasztáshoz kevés. Fontos, hogy hideg sütőbe tegyük, különben elrepedhet a tál.