A legénybúcsúról dióhéjban - ha már így elpettingeltem a sztorit - azt kell tudnod, hogy meglepő módon egy erdő közepén tartottuk, és fizetett táncoslányok helyett egy éjszakai túra volt az esemény csúcspontja, dézsából öntött cunamival. Másnap az autónk kívülről makulátlan tiszta volt, de belülről úgy nézett ki, mintha valami barom, varacskos-disznó cseszte volna össze a hófehér kárpitot.
Na de nem bújok ki a felelősség alól, én voltam az a szerencsétlen, aki összerondította, de mentségemre legyen mondva, hogy előtte két órán át szenvedtem kinn az erdőben, eső, sár és figyelő erdei szempárok kereszttűzében. Na ugye, hogy így már egyből sajnálatra méltó a sztori.
Az éjszakai túra előtt pedig összerittyentettem egy pásztortarhonyát. Ezek a legénybúcsús barátaim zsírarcok, annak ellenére, hogy valószínűleg a hólyagosra sütött malaccsülöknek jobban örültek volna, tisztában voltak a helyzeti hátrányokkal, értsd erdő közepe, fullba nomád körülmények. Még a pásztortarhonyát is tudták értékelni, mert volt benne nagyujjnyira szelt szalonka, ami jelenesetben nem tévesztendő össze a madárral, és emellett még ujjnyi szeletekre szelt kolbász is, ami betudható a kissé cizellált, mámoros késkezelésemnek. Ez kell a magyarnak, azaz a férfinak!
Sajnos maga az elkészítés emlékei kicsit darabosak, ami szerintem a hideg idő számlájára tudható be, nem pedig az elfogyott skót tüzes víznek. Viszont a többiek szerették, legalábbis egészen biztosan emlékszem arra, hogy valaki a nevemet ordítva bele az éjszakába ódát zeng a pásztortarhonyámról, de minimum egy haikut.
Nos, hát ilyen múlttal muszáj volt újra elkészítenem ezt az ételt sokkal komfortosabb körülmények között, a tóparton, szabadtűz felett! Mondanom sem kell, hogy csodálatos volt.
Mehetne itt a vicceskedés részemről, hogy hát ez a magyar paella, de azt hiszem, tudok olyan tábort, ahol ezért a kijelentésemért megfosztanának minden vagyonomtól és rangomtól.
Lényeg a lényeg, hogy zárjam barokkos történetem: ha túrázni mentek, vagy csak kinn a szabadban főznétek, akkor a pásztortarhonya egy pazar választás. Egyszerű, mint a fakocka, és finomabb/laktatóbb, mint egy 12 fogásos degusztációs menü pingvinszettben, hófehér abroszerdőben.
Nincs más dolgotok, mint bevásárolni hozzá - ezer alatt -, és kihúzni a szabadba megfőzni, én is ezt fogom most tenni.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!