Bisztróforradalom! Sorra jelennek meg a bisztró jelzővel ellátott vendéglátóhelyek. Létjogosultsága van ugyan, de egyben trendi is ma bisztrózni. Az egyik legújabb helyen, az ÉS-ben jártunk.
Bécs ÉS Budapest
A marketing szöveg szerint egy fesztelen hangulatú vendéglőről van szó, ahol a formális éttermi étkezési szokásoktól eltérően, ha kedvünk úgy tartja, falatozgathatunk sörözés, borozás ÉS beszélgetés közben. Különös ismertetőjele, hogy egy neves szálloda aljában, a belvárosban található. Az árak ugyan nincsenek elszállva, mégis alkalmazkodik a környezethez.
Bisztrózni menő. Új kultúra és réteg van kialakulóban azoknak a fiataloknak köszönhetően, akik nem a késdobálós kocsmákban kívánnak szocializálódni, hanem a jó minőségű borok és kézműves sörök társaságát keresik, ami mellé igényes korcsolyát is kapnak. Őket célozza meg az ÉS bisztró, amit jól is csinál.
Bárpult az ÉS bisztróban
Tudtuk ugyan, hogy hol kell keresni a helyet, ennek ellenére nem könnyű megtalálni. Ha nem célirányosan és határozott szándékkal indultunk volna el, akkor nem biztos, hogy feltűnik, hogy itt egy high class bisztró lapul. A környezetnek köszönhetően elsőre azt gondolnánk, hogy a szállodához tartozó éttermet látjuk, ugyanakkor ez egy különálló vendéglátóegység. Az igényes és átgondolt belső mellett terasz is várja a vendégeket. Igaz, ez utóbbi kissé jellegtelen a bent látottakhoz képest, persze a mértani pontossággal kivitelezett terítés itt is árulkodik róla, hogy minőségi helyen járunk.
Ne lepődjünk meg rajta, ha a pincérek először idegen nyelven szólnak hozzánk, hiszen a környéken az egy négyzetméterre jutó turisták száma kiemelkedően magas. Az étlap rövid, de változatos. Ezen sincs mit csodálkozni, hiszen bisztróban vagyunk. Ami viszont meghökkentő volt, az a hatalmas méretű itallap. No, nem végtelen számú oldalból álló könyvre kell gondolni, hanem formátumát tekintve volt óriási.
ÉS-itallap
Ételt választani a rövid lista ellenére sem könnyű, hiszen szimpatikusabbnál szimpatikusabb fogásokkal találkozunk, mint a tokajis sertéskolbász, a pirított borjúpofa „Eszterházy” módon vagy a mangalicakaraj. Némi tanakodás után a kacsa-terrine kovászolt zöldségekkel, a „szalontüdő” marhanyelvből, zsemlegombóccal és a klasszikus cheese burger volt nálunk a befutó.
Kacsa-terrine kovászolt zöldségekkel
A kacsa-terrine előétel hozta a tőle elvárt szintet. Kellemes ízvilág, felismerhető húsdarabok, némi kacsazúza és gesztenye. Mindez édeskés bajor mustár és savanyúság kíséretében. Átgondolt, kitalált, finom. Ügyeltek az ízharmóniára, hiszen a visszafogott fűszerezésű terrine jól kiegészült a mustár karakteresebb, édes ízével és a kovászolt zöldségek savanykás aromájával. Ez utóbbiból, ha egy kicsit többet tesznek a palatányérra, akkor nem panaszkodtunk volna. Itt említeném meg a helyben készült, cserépben sült kenyeret, ami nemcsak ötletesen volt tálalva, hanem friss és ízletes volt. Nagy piros pont érte.
Házi, friss kenyér, cserépben sütve
Bisztró révén meg kellett kóstolunk a műfaj alapkövét, a hamburgert. Az étlapon klasszikust ígértek, azt kaptuk. Félig átsült húspogácsa, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A zsemle nem volt se nem túl száraz, se nem túl puha. Nem bántak szűkmarkúan a sajttal sem, de a kompozíció kevés hagymát még elviselt volna. Sült krumpli és coleslaw saláta járt hozzá. A burgonyáról első körben, frissen, azt hittük, valóban házi sütésről és nem mélyfagyasztott verzióról van szó. Később viszont, amikor már kihűlt, akkor érezhető volt a belül kásás állag, ami az előre csomagolt és mélyfagyasztott krumpli ismertetőjele. Ennek ellenére jó minőségű és ízletes volt, persze tudjuk, hogy nem véletlenül használnak a legtöbb vendéglátóhelyen fagyasztott burgonyát, mégis, egy ilyen kaliberű bisztró megengedhetné magának, hogy friss burgonyával dolgozzon. A coleslaw viszont isteni volt! Nem mindenki rajong érte, de ez meglepően krémes volt (mi tejszínre tippelünk). Újabb piros pont.
Klasszikus cheese burger
A sort a szalontüdő ihletésű marhanyelv zárta. Igen, elég bizarrul hangzik, de ez is egy új trend a gasztronómiában. Belsőség, nyelv, pofa és hasonló, régi-új fogásokkal találkozhatunk az étlapokon. A hamis szalontüdő – amely a már említett marhanyelvből készült – meglepően finom volt. Savanykás, jellegzetes ízek és szerencsére a nyelvet is aprítva szervírozták. Ennek köszönhetően, aki nem tudja, mit eszik, valószínűleg nem is mondaná meg. Ugyanakkor a marhanyelv rágóssága így sem tűnt el, ennek ellenére ízletes csemege. Zsemlegombóc körettel érkezett, viszont ebben az esetben inkább a tálalás szépségére koncentráltak, mintsem az adag praktikusságára. A tányér közepén egyetlen árva gombóc figyelt csak a szalonnyelv tengerében. Aránytalanul kevés volt, hamar el is fogyott, kértünk volna még. Fekete pont.
„Szalontüdő” marhanyelvből, zsemlegombóccal
Italok terén az ugyancsak klasszikus limonádét és sört kértünk. A limonádénak nem sok köze volt a nevéhez, hiszen inkább narancs- és citromlé volt. Ezzel alapvetően nincs is baj, csak mi nem ezt kértük. A Keserű Méz, egy magyar kézműves sör, már biztos választás volt. Szimpatikus, hogy egyre több helyen jelennek meg a közműves sörök, amely a csapolt változatok után igazi felüdülés. Tehát nemcsak jó borokat, hanem jó sört is ihatunk itt.
Keserű Méz és limonádé
A kiszolgálás és szervírozás is első osztályú volt, ebben a szállodához igazodtak. Szép, igényes teríték, egyedi, logózott szalvéta, mutatós evőeszközök. Egy magasan pozicionált bisztró minden kelléke. A pincérekre még ráférne egy kis tréning az ételeket illetően, hiszen arra a kérdésre, hogy a terrine-ben pontosan milyen hús van, és hogy a krumpli mélyfagyasztott-e, csak kérdezősködés után tudtak felelni.
A minőséget, mint tudjuk, meg kell fizetni. Ez az ÉS bisztró esetében sincsen másképpen. A megcélzott közönség azonban nem lesz rest a zsebébe nyúlni, hiszen azt kapja, amire számított. Minőségi ételeket, minőségi kiszolgálással, minőségi környezetben ÉS feszengés nélkül.
