Szóval itt a jó idő, sőt, a már túl jó idő, aminek köszönhetően kevesebbet is járok túrázni, mert jobban szeretek télen a rohadt hidegben és nagy hóban kószálni fenn az hegyen. (Bár erre rácáfol az utolsó téli trip, ahol is derékig érő hóban süllyedtünk másfél órán át fenn az erdőben, és végső kétségbeesésemben már a havat ütöttem, mint egy hülyegyerek.)

No de hagyjuk is a barokkos körmondatokat, a lényeg, hogy a meleg mellett és a nyári erdőkön túl az utóbbi időkben elég sok ázsiai kajahatás ért. Ami mondjuk nem nehéz, mivel úgy rá vagyok állva erre a vonalra, mint maci a mézre.

Szóval eszembe jutott, mennyire imádom - gasztrosznob szcéna ide vagy oda - a zacskós leveseket. Tény mondjuk, hogy nem állok meg a legmainstreamebbnél, és inkább a Budapest külső részein található kínai boltokban keresem az extrább fajtákat.

Ezen a gondolatmeneten elindulva rájöttem okosan, hogy ez a kaja simán kivitelezhető lehet az erdőben is - nyilván, hiszen csak víz kell hozzá meg hogy a motyókat beleöntsük a lábosba, aztán lehet is beleverni az arcunkba.

Na de nem én lennék, ha nem adtam volna egy csavart az egésznek, amivel a forgató stábot is elkápráztattam: víz helyett kókusztejet használtam, és az egészet felütöttem egy maradék grillcsirkecombbal. Kajak olyan iszonyat jó volt, hogy valamelyik nap otthon is megcsinálom, az biztos.

Szóval nézzétek meg a videót, olvassátok el a receptet, aztán húzás ki a szabadba túrázni és enni. Vagy enni és túrázni. Sorrend változhat. És persze hidratáljátok magatokat belülről szebbnél finomabb bugyborékos sörökkel vagy szőlőnedűkkel!

A legutóbbi Szabadtűz epizódot a télből láttad már?

Csókollak, böjt! - avagy szalonnás palacsinta a hóviharban, amiből egy falatot se ehettem