A száraz november nevű kezdeményezésről pár éve hallottam először, de igazán tavaly szembesültem vele, mikor egyre több ismerősöm mondta azt az ősz utolsó hónapjában, hogy kösz, nem iszom, száraz november van. Aztán október utolsó napján hirtelen úgy döntöttem, idén én is megpróbálom.
Hogy miért vágtam is bele? Egy-két hónapja olvastam egy cikket, ami az alkoholizmussal foglalkozott. Volt benne egy 11 állításos teszt, amire azt írták, ha 2-3 előfordult már velünk, akkor enyhe alkoholproblémáink vannak. Én simán találtam három ilyet, például:
"Volt olyan, hogy túl sok időt töltött ivással, illetve azzal, hogy a mellékhatásoktól szenvedett?"
Igen, húszas éveimben rendszeresen fogtam a fejemet Lilla barátnőmmel a pécsi albérletünkben egy egész délelőttön át, fogadkozva, hogy soha többet nem megyünk a Kiskorsóba"
Vagy:
"Előfordult, hogy többet vagy tovább ivott, mint tervezte?"
Most komolyan, kivel nem fordult elő még, hogy egy pohárra tervezte a maradást, aztán három lett belőle?
A kedvencem pedig:
"Megesett már, hogy az ivás, vagy az ivás okozta rosszullét miatt nem tudta ellátni az otthoni és családi teendőit, esetleg iskolai vagy munkahelyi problémákat okozott?"
Hát, azt hiszem, hogy az egyetem első három évében minden kedd reggel 8-kor kezdődő órám az előző esti Szenes buli áldozata lett, ennek folyományaként pedig a félév végére meglehetősen keveset tudtam a szemiotikáról, a logikáról vagy éppen az irodalomelmélet kezdeteiről.
Mivel egyáltalán nem gondolom, hogy bármilyen alkoholproblémám lenne, és meglehetősen felhúzott ez a teszt, ami a megfogalmazás miatt potenciális alkoholistát csinál minden 15 év feletti állampolgárból, úgy gondoltam, akkor idén ideje végigvinni a száraz novembert, különösen, hogy aKék Pont alapítvány által létrehívott kampányban szeretettel látnak mindenkit, aki heti egynél többször iszik.
Én részemről idejét sem tudom megmondani, hogy mikor rúgtam be utoljára úgy igazán, viszont az is igaz, hogy rendszeresen megiszom egy-két pohár bort vagy sört.
Egyedül soha, társaságban viszont nem szoktam teát vagy limonádét kérni, és azt is hozzá kell tennem, hogy gyakran járok társaságba. Induláskor nem feltételeztem, hogy kézremegésem lenne, vagy bezárkóznék otthonra, hogy ne kelljen egy cefreszagú kocsmában teafilterekkel bíbelődnöm - inkább arra voltam kíváncsi, hogy a napi egy-két pohár bor vagy sör - amit egy átlag olasz vagy francia probléma nélkül megiszik kamaszkorától haláláig - elhagyása lesz-e rám bármilyen pozitív hatással. Könnyebben kelek-e fel reggel, szebb íve lesz-e a hátamnak a bébikobra pózban, vagy hirtelen visszafiatalodik-e 5 évet az arcbőröm.
Mindenesetre felkészültem: beszereztem mindenféle melegítő teákat otthonra, csináltam házi chai latte keveréket, mert arra például könnyebben rákattanok, mint egy átlag vörösborra, és még akkor is kitartottam, mikor a harmadik napon a ronda gyomorrontásomat minden ismerősöm házi pálinkával akart kikezelni.
Egyenlőre sajnos reggelente pont olyan nehezen mászom mi az ágyból, mint eddig, nem lett belőlem megint tinédzser, a bonyolultabb jógapózoknál pedig még mindig pofára esek.
Igaz, az elmúlt tíz nap alatt még nem érzem úgy, hogy az alkoholmegvonás különösen nehezemre esne. De azt el kell meséljem, hogy két napja azt álmodtam, hogy megittam egy pohár jóféle IPA-t - ijedtemben rögtön föl is ébredtem.
És ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?
A cukormentes lét elviselhetetlen könnyűsége, avagy hogyan bírtam 30 napig édesítés nélkül?
Címlapkép:addictionhope.com
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!