Ha a kézműves sörök készítőjének sematikus képét kellene megrajzolni, egy korai harmincas, esetleg szakállal is díszített arcú férfi képe jelenik meg előttünk. A sörkészítés és maga a sör is mint klasszikusan férfias ital él a köztudatban, pedig csak a 19. század második felétől, az ipari sörkészítés elterjedésének időszakától szorultak ki erről a területről a nők - írja a Mental Floss.
Egykor ugyanis a konyhák urai, azaz a háziasszonyok voltak azok, akik kis mennyiségben, otthon főzték az igazi kézműves sört. Jane Austennek, a Büszkeség és balítélet szerzőjének is ez volt a hobbija, sőt szenvedélye.
Austennek a fenyőtűből készített sör volt a specialitása - ezt a bizarrnak ható italt a mai napig készítik, leginkább kis észak-amerikai főzdék. A fenyőtűből, komlóból erjesztett italt melasszal édesítette az írónő. Igazi rajongóként azonban egy másik fajtát, mézsört is készített. Ezt az ital sörélesztővel felfőzött mézes vízből csinálják. A 19. század első évtizedeiben nem csupán élvezeti értéke miatt ittak sört a gyerekek és a felnőttek, hanem azért is, hogy megússzák a szennyezett víz által okozott fertőzéseket.
Mivel Austen receptje nem maradt fenn, az angliai Bath-ban található Jane Austen Központ az írónő tiszteletére alkotott egy neki ajánlottfenyősört.
Fenyőtűt, komlót, gyömbérgyökeret és melaszt fel kell főzni, majd élesztőt kell a keverékhez adni. Miután 48 órán át állt az ital, üvegekbe kell tölteni, és öt napig meleg helyen tárolni, hogy az élesztő elvégezhesse a munkáját. Elkészítési módja és alacsony alkoholtartalma a rozsból készített orosz kovásszal rokonítja.