Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a sonkás tésztát jobban várom Húsvét után, mint az ünnepek alatt magát a sonkát. Nálam ez már nem „maradékmentő” fogás, ugyanis idén vettem egy külön adagot, csak és kizárólag emiatt. Pedig az eredeti célja ez lenne, hogy azt az értékes darabka húst, amire már senki nem tud ránézni, átszabjuk, és kiadós ételként tegyük az asztalra.
Hogy készül a klasszikus verzió? A sonkát felaprítjuk vagy ledaráljuk, összekeverjük egy adag tojásos tejföllel, fűszerezzük, a kifőtt nagykockatésztát nyakonöntjük vele, aztán mehet a sütőbe. De mi van, ha a mac&cheese-alapot turbózzuk fel vele, azaz adunk hozzá rengeteg sajtot, és a tejfölös szószt besamellel váltjuk ki? Megmondom mi van: kegyetlenül finom lesz!
A mac & cheesenek alapvetően két trükkje van. Az egyik, hogy nem szabad teljesen megfőzni a tésztát, mivel betesszük még a sütőbe, és a rápakolt szószban tovább fog főni. Ezért még akkor zárjuk el alatta a lángot, és szűrjük is le, amikor még kissé kemény. A másik, hogy a sajttal nem szabad spórolni. Sem mennyiségben, sem fajtában. Minél ízesebbet választunk, annál jobb! Én a cheddar (ez szépen harmonizál a sonkával) és a parmezán mellett döntöttem, ezzel hű maradtam kicsit az olasz, kicsit az angol gyökerekhez is.
Ennek az ételnek – akárcsak a klasszikus változatnak – egyetlen hátránya van, hogy csak és kizárólag frissen jó, amikor még kellően szaftos, szóval nem érdemes a hűtőben tartogatni, egyétek meg azonnal mind!
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!