Emberméretű túrazsákból pattintottam olyan vajas csirkét a Tátrában, hogy csak na

A nyári emlékeket télen a legjobb visszapörgetni a fejünkben...például azt az esetet, amikor  emberméretű túrazsákomból olyan wannabe vajas csirke pattant ki, hogy csak na!

Szóval maradt még itt nyárról egy recept és videó talonban, amit mondjuk ilyen téli hideg időben a legjobb nézegetni. Bár az is igaz, hogy szívesebben lennék most ott a Poprádi-tónál, mert valószínűleg hatalmas hó lehet, és ennek örömére tömeg egy szál se.Már egyszer ejtettem róla szót, hogy a szabadban főzős sztori ötlete is itt a Rysy-csúcs felé pattant ki a fejemből, lefele menet. Mármint az, hogy ezt videóra is kellene venni, és megosztani a nagyérdeművel, ezért különösen klassz volt nyáron visszamenni ide, és adózni ennek az ihletnek!

Hamis vajas csirke

Bár a tervezgetési fázisban sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész, hisz csak az lebegett a szemem előtt, hogy újra a Tátrában lehetek, az pedig eszembe se jutott, hogy a Poprádi-tóig a parkolóból feljutni sem egyszerű feladat, mindezt egy csumára megpakolt 70 literes zsákkal, forgatási felszereléssel, és egy olyan baráttal, akinek neve a wikipédián az anti-természetbarát mellett található.

Szóval így visszaemlékezve persze minden szépnek és jónak tűnik (a távolból), de akkor és ott mindketten közel voltunk ahhoz, hogy belefojtsuk egymást a tóba. Köszönhetően a hajnali indulásnak, az éhgyomornak, és annak, hogy a csodálatosan finom szláv söröket az autóban felejtettük.

Viszont ez az irdatlan finom, wannabe de rengeteg sok vajas csirke,

mondhatni egészen hamar elkészült - akkor persze inkább ólomlábakon lépkedő óráknak tűntek ezek - , és mindenki lenyugodott a fenébe, a végén pedig imádtam bámulni az utat a Rysy felé, arról ábrándozva, hogy de jó lenne inni már egy tátrateát a menedékházban. Gondolom ezzel csak én voltam így, mert haverom inkább azon lamentált, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk a civilizációba, és erősen remélte, hogy a lefelé menet kevesebb szenvedéssel fog járni, mint a felfelé út...

És itt elárulnék egy örök érvényű szubjektív titkot: nem a csúcsra való felérés a legszarabb, hanem a visszaút, és abból is a legvége! Ott azért mindenkiből előbújik az anti-social én, amit aztán csak a nap végi toastok tudnak csillapítani.RECEPTÉRT KLIKK IDE

A Szabadtűz korábbi epizódja:

Könnyed, verítékmentes kirándulás a Mátrában, sült céklás-diós pirítóssal és borral

Legújabb receptek

Dubaji csoki

A dubaji csoki most óriási őrület, úgyhogy muszáj volt kipróbálnunk, hogy valóban felér e a hírnevéhez.

Egyszerű francia hagymaleves

Csak a franciák olyan ügyesek és leleményesek, hogy az egyszerű vöröshagymából ízes, karakteres és komfortos levest tudjanak varázsolni. Szerencsére, az alábbi recept birtokában, ...

Céklaravioli

Hideg előétel céklából nagyszerű ricottás-parmezános-citromhéjas töltelékkel, pont olyan, mint a legjobb olasz ravioli, csak még színesebb, ízletesebb. Nagyszerű lisztmentes ünnepi ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...