Meglehetősen speciális módszerem van a testemen elhelyezkedő zsírmennyiség mérésére. Nem túl tudományos és igen szubjektív is, de én hiszek neki. Egy ideje nem tudtam “tesztelni”, mert a bringám is le volt robbanva, plusz most már ritkán tekerek a Margit hídon. Hétvégén viszont pont arra jártam, és egyből eszembe jutott ez a régi játékom.A lényeg, hogy a híd illesztésein áttekerve, egy bizonyos pozíciót kitartva figyelem, mennyire remeg be a hájam. Tény, hogy az utóbbi időben kissé elengedtem magam, és nem is kellene ilyen eszközökhöz folyamodnom ahhoz, hogy tudjam, voltam már jobb formában is. Elég reggelente tusolás után a tükör előtt fordulnom kettőt, és ott is a bizonyíték.
Nem baj, egy mérés nem mérés ugye, szóval kellett a megerősítés. De nem is megerősítés volt ez, hanem egy óriási arconcsapás, mert ekkora kilengést az eddigi vizsgálatok alatt még sosem tapasztaltam. A cudar eredmény után még a hazafelé tartó bringázás alatt megfogadtam, hogy akkor holnaptól diéta! És milyen szerencse, hogy a diéta az ugye mindig holnap kezdődik, mert a következő gondolat a fejemben az volt, hogy mi lesz a szalonnával, amit Olaszországból hoztam szuvenír gyanánt a kézipoggyászomban...na meg friss tésztával a hűtőben...Nem volt más választás, hazaérve gyorsan nekiálltam a már napok óta tervezett receptnek, hogy kipucoljak minden ellenséget a hűtőből.A szalonnát - egészen pontosan a guancialet - direkt ehhez a recepthez vásároltam, mert itthon ugye nehezebb beszerezni, ott meg ez az egyik legolcsóbb cucc. A spaghetti all’ Amatricianaval jó ideje szemezgettem, hiszen az olasz konyhára sokszor jellemző kevés alapanyagos, gyorsan összedobható, de szigorú szabályok szerint készülő kaja. Tulajdonképpen egy szalonnás-paradicsomos spagetti (elnézést a puritán egyszerűsítésért), aminek pont az a varázsa, hogy nincs telepakolva fűszerekkel, felhúzva titkos hozzávalókkal, hanem annak a kevésnek kell jóízűnek és finomnak lennie, hogy a végén tökéletes összhangot alkossanak.
Guanciale:
Sózott, fűszeres tokaszalonna, amit levegőn szárítanak, érlelnek.Egy hete már csináltam egy próbaadagot, kicsit macerásabban, most viszont még egyszerűbben, az elejétől a végéig konkrétan húsz perc alatt összedobtam. A pontos receptet itt találjátok, ez a rapid verzió. A pepecselősebb annyiban volt más, hogy friss paradicsomokat aprítottam, ebből főztem szószt, majd átpasszíroztam. Nyilván jobb volt a friss paradicsomokkal, de ennyit megért nekem az a megspórolt félóra.Mellé kitöltöttem egy pohár fehérbort, elbúcsúztattam a nyári napsütésben az elmúlt hónapok dőzsöléseit, készítettem magam lélekben a másnapi konditermes izzadásra, utána a fehérjeturmixra, majd eszembe jutott, hogy van még egy adag szalonna, vagyis pancetta a hűtőben, amiből meg egy jó carbonarát terveztem. Szóval a diéta holnaputánra halasztva.