Július 4-e, a Függetlenség Napja leginkább egy össznépi piknikre hasonlít. Az igencsak szűkösen mért szabadnapok mellett az amerikaiak megpróbálnak minden extra munkaszüneti napot a szabadban barátokkal, családdal eltölteni, és ehhez passzoló menüsorral készülni. Sokan csak egy nagy adag virslit és kiflit vesznek a kerti grillezéshez, de azért itt is akad bőven, aki - bár a kést és villát továbbra is mellőzve - ennél ínyencebb falatra vágyik. Ne legyenek illúzióink, egyetlen amerikai grillbulin, vagyis barbecue-n sem fogunk borban párolt kagylóba belefutni, de azt garantálom, hogy a legkárosabbnak kikiáltott gyorskajákból is lehet annyit kihozni, mint egy minőségi disznótorosból.

Ami nem feltétlenül egészséges, nem feltétlenül kifinomult, de nagyon jó, és egyszer-kétszer nyugodtan beleférhet. A hét elején bemutattam nektek a pulled porkot, a lassan sült sertéslapockát, amelyet, miután kicsit hűlt, szálasra szednek, és százféleképpen tálalnak.

A pulled pork eredetileg a déli államokból származik: Tennessee államnak ugyanúgy megvannak a maga hagyományos receptjei, mint Alabamának, Carolinának vagy Georgiának. Az igazság az, hogy a pulled pork mindenhol népszerű volt, ahol ültetvények voltak a régi délen - az eredeti receptben ugyanis nem sütőben vagy nyílt lángon készült, hanem füstölőben. A füstölő pedig sem az iparosodott északon, sem a szegényebbek által lakott területen nem volt jellemző - füstölője nyilván csak annak volt, aki évente több sertést is vágott, és így gyakran használta. Ez pedig leginkább a rabszolgatartó délen volt jellemző.

Az először megfüstölt, majd bepácolt, végül nyílt tűzön, lassan megsütött húsok hagyománya annyira beette magát az amerikai konyhába, hogy a mai napig alig van család, aki ne húzná ki a kerti ufo-grillt a hátsó kertbe minden hétvégén, kora tavasztól késő őszig.

A kiválasztott húsokat száraz vagy nedves páccal készítik elő. A száraz "pác" általában sóból, borsból, füstölt paprikából és más fűszerekből, míg a nedves olajból, fűszerekből, ecetből áll. A húsok közül a borda, a lapocka és az oldalas a leggyakoribbak. A kísérő ételek népszerűségi listáját a káposztasaláta, a zsömle, a kukoricakenyér, a tört krumpli, a chips és a kész szószok vezetik. Tudom, elsőre nem hangzik túl jól, de ha mindent mi magunk készítünk, senkinek nem lesz oka panaszra!

Mivel alapvetően egyszerű ételekről van szó, úgy lehet holtbiztosan elrontani, ha túlkombináljuk az ízeket, vagy ha kész szószokkal, gyorspácokkal kísérletezünk. A hús elkészítése időigényes, de megéri - még füstölő nélkül is.

Az első belőle készült fogás a pulled pork szendvics, egy hagyományos amerikai kaja, amiből nem hiányozhat a barbecue szósz. Ez a füstös ízű, paradicsomos alapú mártás itt majdnem népszerűbb, mint a ketchup, és először nem volt róla nagy véleményem, de a saját készítésű verzió meggyőzött. A káposztasaláta is egy igazi klisé, ha valaki gyorsétteremben találkozott vele, jó eséllyel egy életre megutálta, de természetesen neki is illik adni egy második esélyt - én ennek ellenére most brokkoliból és répából készítettem egy nagyon hasonló jellegű kísérőt.

A húscafatokat a házi szósszal kikeverve, salátával együtt zsömlébe töltve garantáltan mindenki szeretni fogja - és ha a kb. hat órás sütési időt nézzük, azt hiszem, a gyorskaja klisét ki is lőhetjük.

A másik darab egy tex-mex kísérlet - a világ nagy részén mexikói konyhaként ismert fogások valójában az USA Texas államában alakultak ki, épp ezért a tex-mex név jobban illik rájuk, mint a mexikói. A tortillalapokra halmozott hús lilahagymával és korianderrel megszórva, lime-lével locsolva egy sokkal frissebb, kevésbé telítő falat. Mivel nem kell hozzá se állami ünnep, se különleges hozzávaló, bátran ajánlom a következő kerti bulira mindkettőt - a három kilós húsból legalább 15 szendvics és még több taco jön ki, és még a kerti grillt sem kell előszedni hozzá a garázsból.