A "sziahogyvagyhazaértél" kezdetű rutin- de mégis megnyugtató- kérdéssorozat után az esetek többségében a következő a válasz:

"Van otthon kaja? Mi lesz a vacsora?"

Vannak a szerencsés kiválasztottak, akiknek a gyereke még az iskolában ebédel, mi több hazaérve valamelyik nagyszülő tolja eléjük a terülj, terülj asztalkámat. És van a maradék lúzer, akinek ez valamiért nem adatik meg. Ők a mindennap főző anyák, akiknek minimum a fele nem tud főzni. De ez csak egy dolog.

Tervezz előre- jó lesz

A főzés mellett a legnehezebb: az előretervezés. Erre érdemes indítani családon belül az „iVacsora” projektet. Reggeli, vacsora előre- és nem újra- tervezés, ami annyit jelent, hogy minden vasárnap megbeszéljük és rögzítjük a következő hét tápcsatorna menedzselését.Mindenkinek van kütyüje, amin ezt nézegetheti és ha délután meg meri kérdezni, hogy MAMILESZMAAVACSORA?, akkor megkérem, hogy nézze meg az iPodján vagy az i-valamilyén vagy egyszerűen a füzetében, ahova be kellett írnia az infókat.

Ennek ugye két értelme van: 1. Nem kell minden délután a munkahelyen az indulás előtti utolsó hasznos húsz percet azzal tölteni, hogy mit fogsz ma főzni. Később pedig vitába szállni, hogy miért pont azt vagy már megint azt?. 2. Előre megveszem a hozzávalókat, így kímélem a családi büdzsét az impulzus vásárlásoktól. Ez utóbbival egyébként meglepően jó tapasztalataim vannak.

A bevásárlás terén lehet érzékelni leginkább a pozitívumait. Sokakat kifejezetten zavar, hogy mindennap be kell menni a boltba, miközben utálnak közértbe járni. A tervezés után hetente két-háromszor kell csak bevásárolni egy hét alatt, ami nekem nagyon nagy könnyebbség.

Azáltal, hogy előre megtervezzük a menüt és megvesszük a hozzávalókat teljesen lejön az anyáról az a teher, ami minden délután ránehezedett. Konkrét tapasztalat: egy-két nap után (micsoda hatása van, hogy ilyen hamar már érezni lehetett!) már egyáltalán nem gondoltam az aznapi teendőimre e téren.

Más kérdés az, hogy mivel nem vagyok egy konyhatündér, ezért maga a főzési procedúra nem volt számomra ettől könnyebb. Mindenesetre voltak pozitív élményeim és a célszemélyek sem voltak elégedetlenek!

A 3. héten viszont éreztem, hogy lazulunk, a 4. héten már egyedül dobtam össze a heti menüt, tehát visszatértünk ahhoz az állapothoz, amikor nekem kellett agyalnom arról amihez majd megveszem a hozzávalókat, elkészítem és a végén bepakolom (megkérem a fiatalságot, hogy pakolja be) a mosogatógépbe.

Ettől függetlenül vissza- vissza térünk ehhez a módszerhez, mert abban mindannyian egyetértettünk, hogy amikor működik, akkor nagyon jó nekünk.

A helyzet jelenleg: ma narancslé volt croissant-nal. Teszt-jelleggel holnap reggelire száraz kenyér és csapvíz szerepel a megfelelő oszlopban. Kíváncsi vagyok, hogy feltűnik-e...