Zöld-, fejtett, fehér-, Juliska-, ló-, tarka-, vörös-, fekete-, jég-, vese-, vajbab – hogy csak néhányat említsünk a népes babcsaládból. Ha bővítjük a kört, babnak nevezzük a kakaó, a szója termését is. A lóbab (és a szója) kivételével az őshazájuk Mexikó – nem véletlenül volt kedvelt alapanyaga az indián konyhának, de aztán fényes karriert futott be az egész világon. (Ja, igen, van futóbab is.) A mi családunk apraja-nagyja leginkább a sok-sok bazsalikommal készült zöldbablevesre voksol. Én nem is teszek bele semmilyen más zöldséget, csak habarom, savanyítom, és rengeteg bazsalikommal ízesítem. Amikor viszont eljutottam Mexikóba, majd' mindennap megkóstoltam egy babos finomságot, és minden piacon felmértem a babkínálatot, de nem tudományos kutatásokat végeztem. Kitartó, szinte már mániákus babvadászatomnak egészen más oka volt – erről az Éva magazinban részletesen be is számoltam.

Most röviden csak annyit, hogy Sári unokám egyszerűnek tűnő kívánságát igyekeztem teljesíteni. Így aztán mindenféle babokkal ismerkedtem, pedig csak egyetlen mexikói specialitást próbáltam becserkészni, ami nem volt más, mint a frijol saltarin, vagyis az ugróbab – ezt kérte, hogy hozzak neki.

Miután a mexikói konyha három alappillére a bab, a kukorica és a chili, a fent említetteknek köszönhetően pürének, köretnek, elő- és főételnek babot ettem babbal. Bab és nachos, bab tortillába töltve és tekerve, bab hússal, zöldségekkel házasítva, rakottan, salátaként – ahogy éppen kínálták. De ugróbabot nem találtam. Maximum nekem kellett ugrándoznom, hogy valamelyest könnyítsek a babtúladagolás közeli állapotomon.

Végül sikerült teljesítenem küldetésemet, rátaláltam az ugróbabra – nem piacon, nem étteremben, nem kifőzdében, nem büfében, hanem egy hagyományőrző vásár forgatagában –, és az is kiderült, hogy az ugróbabnak a babhoz az égvilágon semmi köze nincs. Annál több van viszont az agávéhoz (amiből a tequila készül), de ebbe most ne menjünk bele! Viszont tényleg ugrál!

A frijol saltarin, vagyis a mexikói ugróbab (ördögbabnak is nevezik) a Sebastiana nevű, faszerű agávé szürkésbarna termése. És szent igaz, hogy ezek a babok furamód viselkednek, ugyanis inogni kezdenek, egyik oldalukról a másikra fordulnak, a levegőbe pattannak, forognak, gördülnek össze-vissza. A bűvészmutatványt a sodrópille hernyója okozza. Kemény fejét a termésfalhoz ütögeti – érthető, hisz elég szűkös az otthona –, így az egyensúlyát vesztett bab mozogni kezd. A hernyó, miután kicsi lyukat rág a héjba, bebábozódik, a lukacskán pedig majd a kis lepke kirepül.

Szóval hazahoztam a zsákmányt, gyerekek-felnőttek csodájára jártak, és jól szórakoztak az ugróbab-iskolai bemutatókon. Egy pici ládikában laktak a babok, mígnem a ládának egyszer nyoma veszett. Most bukkantam rá a költözésnél, és bevallom, még nem nyitottam ki, pedig nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Alig várom, hogy visszatérjen unokám a nyári táborból, mert úgy terveztem el, hogy főzök neki egy isteni zöldbablevest, és miután megette, előveszem a ládikát…

Mari nagyi