Nagyiblog 2020.11.30.

Szeretem, nem szeretem, mégis szeretem

Veres Mari

„Ez nem is keserű" - mondta unokám, és tömte magába a májas kencés falatokat. Amit ő, ugye, állítólag nem szeret. Hogy is van ez a szeretem-nem szeretem-ügy?

{node=143578}

Az előző blogomban említett szülinapon történt az eset, és bevallom, magam is meglepődtem, amikor az „én ezt nem szeretem, mert keserű” címmel illetett májast pillanatok alatt bekebelezték a gyerekek. Azt hiszem, nemcsak saját tapasztalatom, hanem szülők és nagyszülők is megerősíthetik, hogy egy-egy zsúron főleg a süteményekből, tortákból várható tetemes fogyasztás. Az tehát biztos siker, ha csokis, túrós, gyümölcsös, esetleg krémes vagy pudingos finomságokkal készülünk a bulira. Persze nem akarjuk kizárólag édességgel tömni a gyerekeket, ezért aztán szendvicsek, falatkák, különféle kencék is várják az apró vendégeket és szüleiket. Amikor ugyanis a meghívottak óvodáskorúak, még jórészt kísérőkkel érkeznek, akik, pláne, ha kerti mulatságról van szó, szívesen ottmaradnak a buliban – és őket is illik megkínálni.

májkrém

Egyszerű csirkemájpástétom

májkrém

Sajtkrémes csirkemájpástétom

májkrém

Marhamájkrém

májkrém

Tojásos kenőmájas

májkrém

Pástétom maradék pirított májból

májkrém

Csirkemájparfé

Az ilyen alkalmakra, de reggelire, uzsonnára, vacsorára szintén kiváló az otthon készülő májas kence. És itt térjünk vissza a szeretem-nem szeretem problémára. Az köztudott, hogy a gyerekek ellesnek és utánoznak jó és rossz szokásokat. Ez alól nem kivétel az egyes ételek időszakos kedvelése vagy elutasítása sem. A folyamat elindításához pedig többnyire elegendő, ha az ovis csoportból az egyik barátnő vagy barát közli: „én ezt nem szeretem”. Nos, szinte biztos, hogy azonnal követőkre talál. Szerencsére legutóbb, a szülinapi bulin, az egyik húsimádó fiúcska letelepedett az asztalhoz, és csak annyit mondott: „Imádom a májast!”