Igaz, ehhez kellett egy fajta imidzsváltás. Mennyivel jobban hangzik, ha azt mondom, egész vasárnap háztartásmenedzsmenttel foglalkoztam - más a hangulata, mint a takarításnak. Így lett a magyar étlapokon is a kukoricakásából polenta. Hiába, az olaszok értenek a stílushoz! Volt is idejük kikísérletezni a tökéletes állagú krémes polentát, Észak-Olaszországban a XVI. század óta készítik. Még egy kifejezetten kukoricadara-főzéshez ajánlott edényt is kifejlesztettek. A “paiolo” lehetővé teszi, hogy hosszú időn át főzzék a kását anélkül, hogy leégne.
De nemcsak Itáliában nagymúltú a puliszka. Erdélyben hallani így is: “mamaliga”. Eredetileg a törökök édessége volt, a finom szemcséjű törökbúzából, vagyis kukoricalisztből készült püspökkenyér, amit aszalt fügével, mézzel, dióval dúsítottak. Életem legfinomabb puliszkáját én is Erdélyben ettem, bográcsban készült, és jófajta juhtúrót tördeltünk rá. A mamaliga kifejezés eredete is mutatja, hogy édesen is elkészíthető.
A pénztárcánk mellett a vonalainkat is kíméli, így a nyaraláson még jól is nézhetünk ki. A kukoricadara garantáltan húsmentes, böjthöz, diétához illeszthető. Igaz, én akkor örülök neki a legjobban a tányéromon, ha ossobucot kísér.
Ossobuco alla Fiorentina (Firenzei borjúlábszár)
Klasszikusan Ossobuco alla milanese a legismertebb fajtája ennek az ételnek. Igaz, abba nem teszünk paradicsomot, és vörös helyett fehérborral készül. Azonban Olaszországban minden ...
Milánói ossobuco - lyukas csont
Ezt a receptet már régóta tervezem elkészíteni. S szinte minden változtatás nélkül meg is tettem, ami elég nagyon dolog :-). Úgy gondoltam, a Valentin-nap alkalmas ennek a marhahúsnak az ...
Ossobuco alla milanese
Még egy finom borjúlábszár recept. Egy olasz szakácskönyvben akadtam erre a receptre. Ha túl sűrű lenne a paradicsommártás, higítsuk egy kis levessel.
Jó hír a lisztérzékenyeknek, hogy sikértartalma nulla, emiatt a gluténmentes étrendet követők is bátran fogyaszthatják.
“Kukorica, kása, ne menj a padlásra, ott a bíró lánya harap a kutyája.” Körülbelül ennyi idő alatt ki is készítettem az összes hozzávalót: vagyis a kukoricadarát, a víz meg szerencsére folyik a csapból, szerencsés országban élek vízügyi szempontból. Lábasba vizet töltök, sózom, felforralom. Paiolo-m pont nincs kéznél, de egy jó öntöttvas lábas is megteszi.
Elkészíteni sem ördöngösség, a vélemények megoszlanak, hogy pontosan mennyi kukoricadarához mennyi folyadékot is számítsunk, körülbelül 1: 4 az arány, a víz javára. Ha ennél több a folyadék, lágyabb lesz a kása állaga. Vegyük csak elő még egyszer a mondókánkat! Agresszív állattartás helyett szóljon így: ‘Kukorica , kása, ne menj a padlásra, ott a bíró lánya, pörög a szoknyája.” Ugyanígy pörögjön a fakanál a kezünkben, a puliszkát ugyanis gondosan kevergetni kell az elejétől, hogy a daraszemcsék átlényegüljenek lágy masszává. A darát óvatosan szórjuk a vízbe, folyamatos keverés mellett. A bársonyos állag eléréséhez számoljunk fél órát.
Ezek után szabad a vásár, igaziból az a csodálatos a puliszkában, hogy ezerféleképp díszíthetjük. Ha a végén hozzákeverünk némi vajat, sajtkrémet, túrót, az csodákat tesz az amúgy nem túl erős ízű kásánkkal.
Ez is érdekelhet!
Én barátoknál főztem legutóbb, először elég szkeptikusak voltak, de a végén azért elhangzott: “Hogy ez nem is olyan rossz”. Ehhez azért hozzá kellett kevernem némi kéksajot, a tetejére pedig rukkolát, diót, gránátalmamagokat és egy kevés olajban kisütött hagymát is szórtam. Igen, hasonlít kissé a kőlevesre, ugyanakkor pont ez a variálhatóság teheti a család kedvencévé. A férjem például él-hal érte. Csak arra vigyázzunk, hogy “aki azt vacsorázik, lábujjhegyen osonjon ágyba, nehogy útközben megéhezzék”, ahogy az erdélyi szász közmondás tartja.
Puliszkapizza
Osztrák ismerőseim kínáltak meg ezzel az étellel, aminek pontos nevét ők sem adták meg, egyszerűen polentát emlegettek, akkor készítették először. Én azóta már többször is ...
Puliszka variációk
Titokzatos kór tizedelte meg a juhokat egy viharsarki kis faluban! – röppent fel a hír az elmúlt héten. Riporterünk azonnal a helyszínre utazott, hogy többet tudjunk meg a ...
