Anna családtagnak számít nálunk, Erdélyből keveredett hozzánk, immár több mint húsz éve. Tőle tanultam a csorbaleves készítését és megörvendeztetett sok más erdélyi recepttel és történettel is ez idő alatt. Azt hiszem, unokáim mind' közül a szedres-medvéset tartják a legizgalmasabbnak. Most, hogy újra együtt szedegetjük a szúrós bokorról a szemeket – a miénk nem tövis nélküli, hanem olyan igazi, erdei, vad fajta –, ismét átélik az izgalmakat. Részben, mert mindig nagy kihívás, hogy sérülés nélkül ússzuk meg a szederszüretet. Csak úgy mellesleg, ez még sosem sikerült. Felsebzett bőrünk jelzi, hogy nem adja termését ingyen a kerítésre felfutott bokor. Mindig automatikusan elrántjuk kezünket-lábunkat, ha belénk akaszkodnak a kis karmok, pedig megtanulhattuk volna már, ha így teszünk, bizony bőrünk bánja. Elméletben tudjuk, hogy ilyenkor visszafelé kell húzni egy kicsit az ágat, hogy a kis kampó kiakadjon.
A fő attrakció azonban, amikor elmesélem Anna történetét. Az pedig úgy esett, hogy amikor még kicsi volt, nagyszüleivel felkerekedett szedret gyűjteni szörpnek és lekvárnak. Mentek-mendegéltek, mígnem a sűrű, rengeteg erdő közepén egy tisztásra értek…
Szederdzsem
Ezt a gyönyörű, majdnemfekete bogyós gyümölcsöt amellett, hogy nagyon jól fagyasztható, dzsem formájában is eltehetjük télire.
Feketeszeder szörp
Anyukám kertjében rengeteg feketeszeder terem. Nyersen nem igazán szeretjük, ezért jött az ötlet, készítsünk belőle szörpöt. Könnyen elkészíthető, és nagyon finom szörp lesz ...
Pikáns gyümölcsöntet
Mindenféle krém nélküli desszertet feldob. Mi esszük töltetlen túrótortához, sajttortához, rizsfelfújthoz, gofrihoz, nyáron fagyihoz, sima túróval együtt a boltihoz hasonló, de sokkal ...
Most nem színezem és eresztem szövevényesre mesémet, csak a lényegre szorítkozom. Szóval mindenki kiválasztott magának egy sűrű bokrot, és csipegetni kezdték a fekete bogyókat. Egyszer csak a nagymama így szólt élete párjához: „Papuskám, hagyd békén a bokromat, erről én szedem, van a tiéden is elég!”
Abban a pillanatban azonban egy szőrös mancs nyúlt felé az ágak között, a nagymama ölbe kapta Annát, felvisított: „Medve!” – és futásnak eredt. A nagypapa is fürgén ezt cselekedte, eldobták kezükből a megtöltött kosarakat, és hanyatt-homlok inaltak lefelé a hegyről. A mackó is meglepődhetett, és utánuk indult ugyan, de aztán meggondolta magát. Valami olyasféle járhatott a fejében, hogy meleg bundájában, abban a rekkenő hőségben ő ugyan nem futkos bizonytalan zsákmány után, inkább kényelmesen felszedegeti az elhullott a szederszemeket. Így abban az évben Anna nem ehetett szedres süteményt, és a kamrapolcon sem sorakoztak a szörppel, lekvárral teli üvegek.
Szedres muffin
Idén nagyon sok szeder termett a kertünkben, így hát sokat tudtam lefagyasztani. Egyik nap, mikor a fagyasztó tartalmát szemlélgettem, hogy mit is lehetne kienni belőle, megláttam a sok ...
Mascarponés szedertorta
Ezt a tortát a kánikula idején készítettem, tehát szóba sem jöhetett, hogy bekapcsolom a sütőt. De egész nap gyötört az a borzasztó érzés, hogy bármit megtennék egy kis ...
Szedres-mákos túrótorta
Lajos Mari 66 torta c. könyvéből készítettem, némi módosítással.
A mese végén, ugyanúgy, mint minden évben, most is teletömtem unokáim száját a közben kezembe gyűjtött szederrel, elkiáltottam magam, hogy vigyázz, medve! – ők pedig, bár tudták, hogy nem igaz, iszkoltak befelé a házba. Én is utánuk indultam, de eszem ágában sem volt eldobni a teli edényt, hanem gyorsan hozzáláttam, hogy készítsek egy finom szedres süteményt.
Az istenek – és a gyerekek – eledele
Mari nagyi
