Kattints a somlekvár receptjéért
Mi van akkor a lekvárban a gyümölcsön és a cukron kívül? Nálunk főleg emlékek, melyeket mesélni tudok az unokáimnak – az én gyerekkoromról és az övékről. Az enyémhez ugyanis szorosan kötődik a somlekvár. Fanyar íze, a fövő lekvár illata mindig szüleimet juttatja eszembe. Apámmal gyűjtöttük a kertünk végén kezdődő erdőben a somot, anyám pedig szörpöt és lekvárt varázsolt belőle. A vadasan készített húsok, a lekváros sütemények és a reggelik elmaradhatatlan tartozéka volt mindig. Aztán hosszú időre kimaradt az életemből, csak az utóbbi tíz évben bukkant fel újra.
A házunkhoz vezető – utcának titulált – ösvényen fedeztem, illetve fedeztük fel unokáimmal. Volt egy év, amikor a sombokor volt az a szó, amelyiket talán a legtöbbször ejtettem ki. Anna unokám kétéves volt akkor, és éppen a „mi ez?” korszakában járt. Bevásárlás után kaptattunk a hegyre, félúton jártunk, amikor a lábunk elé pottyant a már fává terebélyesedő bokorról egy szem som. Felnézett, kérdezett, én pedig mindenbe beletörődve válaszoltam: „Sombokor.” Lepakoltam a nehéz cekkereket, fél óra múlva is ott ültünk még a szomszédok kapujában a lépcsőn, eszegettük a somot, és minden arra járó ismerőssel és ismeretlennel tudattuk: ez sombokor.
Néhány évig csak mi szedegettük össze a piros, tojásdad alakú bogyókat, de aztán osztoztunk Erzsivel, a szomszédasszonyunkkal is, és már az ő kamrapolcán is sorakoztak a teli somlekváros üvegek.
De hogy ne csak az emlékekről essen szó, nézzük, mit kell tudnunk a somról! Nagyon korán, február végén–március elején nyíló sárga virágainak mennyisége jelzi, bőséges lesz-e a termés. Az augusztus végi termés fanyar, savanykás ízének köszönhetően kiválóan társítható húsokhoz. Akár aszalni is lehet, hogy télen ellenálló képességünket növelje, szegényes vitaminkészletünket pótolja, ugyanis nagyon magas a C-vitamintartalma és karotinban gazdag. (A karotin antioxidáns, vagyis a szabad gyökök megkötésében „munkálkodik”, a szervezetben pedig A-vitaminná alakul.) Régóta fontos szerepet tölt be a táplálkozásban – igaz, századokkal ezelőtt még senki nem tudott azokról a fránya szabad gyökökről, de tény, hogy sokféleképpen használták. Az éretlen termést az ókorban sós vagy ecetes lében tárolták – mint az olajbogyót –, borecetben elrakva pedig a kapribogyót pótolta. Készítettek belőle befőttet, szörpöt is, de úgy tudom, pálinkának és bornak sem utolsó.
Őszi vegyeslekvár
Ha kemény almát és körtét használunk, az előfőzésnél ajánlatos egy kevés vizet hozzáadni, hogy ne égjen oda. Ha nincs som, kevés citromlével savanyíthatjuk. Főleg azoknak ajánlom, ...
Most, miután eladtuk a házunkat, erős somnosztalgiában szenvedek. Felbontottuk az utolsó lekváros üveget, és keresem a helyet, egy kertet, ahová elültethetnék ősszel egy sombokrot – mert dísznövénynek sem utolsó!
Mari nagyi
