Kezdő konyhatündér
Legemlékezetesebb konyhai sikeremet zöldfülű tinilányként, olyan 14-15 évesen éltem át, talán ezért is érzem a mai napig konyhai pályafutásom egyik legdicsőbb pillanatának. Történt ugyanis, egy nem is akármilyen tavaszi napon (éppen bolondok napján), szüleim egész napos távollétében, unaloműzőként felütöttem a szakácskönyvet, és elterveztem, képviselőfánkot fogok készíteni. Tapasztalat és rutin híján csak magamban, Horváth Ilonában és bátyám lelkesítésében bízhattam, így hát bevetettem magam édesanyám terepére. Csodával határos módon (vagy a kezdők szerencséjének betudhatóan) életem első képviselő fánkja úgy sikerült, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A gyönyörű fánkok láttán, vittünk egy kis gyermeki csínyt is a dologba, ha már egyszer április elsejét írtunk: bátyámmal elhatároztuk, megtréfáljuk a nap végén hazatérő édesanyánkat. Azt füllentettük, hogy a szomszéd néni hozott egy kis kóstolót, mi már megköszöntük, de neki is illene átmenni köszönetet mondani a fánkokért. Miközben gyanútlan anyánk a szomszéd néni felé tartott, a bátyámmal vihorásztunk, elképzelve a szomszéd néni és édesanyánk csodálkozó arcát, és fogtuk hasunkat a nevetéstől. Szerencsére mindketten vették a lapot, bár van egy sejtésem, a mai napig sem hiszi el édesanyám, hogy a kezeim közül kerültek ki azok a gyönyörűségek, ahogy számomra is hihetelen volt akkor, és most, lassan 20 év távlatából. Talán ezért nem mertem azóta sem képviselőfánkot készíteni?!
Aki néha hibázik
A konyhai bakik mindig a legrosszabb pillanatban történnek. Nem volt ez másként nagyobbik gyermekem második születésnapja előestéjén sem, amikor a fürdetés-mese-gyermeklerakás triója után hullafáradtan kivánszorogtam a konyhába, és nekiláttam a tortának. A kisasszony finnyáságából kiindulva úgy döntöttem, a látványra helyezem a hangsúlyt, így esett választásom a jópofa vakondtúrás tortára. Nem sokáig tápláltam pozitív érzéseket az alkotás iránt, a harmadik (és egyben utolsó, otthon raktáron lévő) tejszín sikertelen felverése után, jókora düh kavargott bennem.
Férj rohan a környező éjjel-nappalikba újabb tejszínadagért, ha volna persze, de nem úgy van az, hogy normális tejszínt lehetne kapni egy nonstopban, de nem ám, csak növényi volt, így ezzel tért haza, félve. Sejtette, hogy az indulataim hamarosan valahová becsapódnak, tajtékoztam, hogyan merészelt ezzel hazaállítani. Aztán beletörődve a helyzetembe, visszavonultam a tejszínhabban úszó konyhámba, vettem egy mély levegőt, és szó szerint összeeszkábáltam a tortát másnapra. Külsőre nem is sikerült olyan rosszul, tetszett is a lánykámnak, az ízéről pedig csak annyit, a kutyánk is kelletlenül falatozott belőle, pedig rá várt az egész. Hogy a tejszín felverése így kifogjon rajtam, már amolyan gasztrociki, de így történt.
Oszd meg:
Neked milyen emlékezetes ballépéseid voltak a konyhában?