Az olasz csizma középső részének konyhája sokban eltér az északitól. Négy-öt tartomány, melynek főzési szokásai és ízei merőben mások. Ahhoz, hogy mindet végigkóstoljuk, egy életre van szükségünk (de jó 10 évre minimum). Megpróbáltuk összegyűjteni nektek azokat a fogásokat, amelyek a leghíresebbek, és amelyeket mindenképpen meg kell kóstolnotok! Ez az a vidék, ahol a vajat fokozatosan kiszorítja az olívaolaj, a parmezánból pecorino lesz, a borjúhúst pedig felváltja a juh és a kecske, és a paradicsom is egyre gyakoribb vendég a tányéron!
Ízkalandok Észak-Olaszországban >>
Észak felől haladva az első tartomány Toscana. Bár előző cikkünkben kijelentettük, hogy nincs egységes olasz konyha, ha valaki az olasz konyha esszenciáját akarja megragadni, mindenképpen itt keresse. A toszkán háziasszonyok a helyi alapanyagok és friss fűszerek használói, az egyszerű receptek, letisztult és rusztikus ízek mesterei.
Olaszországon belül talán itt a legnagyobb a kenyérkultusz. Nagyon kis pénzű utazóknak is igazi gasztroélményben lesz részük még akkor is, ha egy héten keresztül csak pékségről pékségre járnak. Érdemes kipróbálni azokat a specialitásokat, amelyek kenyérrel készültek, mint a panzanellát, vagyis kenyérsalátát, valamint a pappa al pomodorót, a sűrű paradicsomlevest. Toscana a legészakibb tartomány, ahol a vaj helyett az olívaolajat preferálják – a természeti adottságoknak köszönhetően isteni olívaolajokat készítenek. Jellemzően sok hüvelyest használnak – a csicseriborsó és a bab fontos szerepet játszott a szegények étkezésben is. Mai napig az egyik legnépszerűbb leves a ribollita, a sűrű, zöldséges paradicsomos bableves.
Egyél úgy, ahogy a görögök! >>
Umbria, Marche és Abruzzo körbeölelik a főváros tartományát, Laziót. A három tartomány közül egyedül Umbria nem büszkélkedhet tengerparttal, konyhája azonban sokban hasonlít a toszkán konyhára. Rengeteg gombát, köztük szarvasgombát termesztenek, a legtipikusabb fogások a gombák köré szerveződnek. Hidegtálakban verhetetlenek – mese nincs, Umbriában szalámit, sajtot, kolbászt és helyi kenyereket kell enni! Mivel a tartomány nem olyan híres, kevesebb a turista, így az árak is alacsonyabbak, ugyanakkor – szerintem legalábbis – még szebb is, mint mézillatú északi szomszédja. Marchen a halevők paradicsoma – tengerparttal, plusz a magasban fakadó hegyi folyókkal és tavakkal, így a tenger gyümölcsei mellett bőven jut az asztalra az édesvízi halakból is. Talán az utolsó tartomány dél felé, ahol még a marhahús van többségben a juhhússal szemben. Abruzzo már közel van a déli területekhez – itt átkerül a tésztára a hangsúly. Rendeljünk bármi egyszerűt, amit tésztával szolgálnak fel, és élvezzük a szósz és a házi tészta tökéletes kombinációját! Egyébként itt található Amartice is, az a kisváros, ahonnan az egyszerű paradicsomos-csípős paprikás tészta, az amatriciana származik.
Ha végigettük mindhárom tartományt, akkor jöhet, ahol Gregory Peck és Audrey Hepburn vakációznak, az örök város, Róma! Róma konyhája annyira különleges, hogy könyvet lehetne róla írni (Lénárt Sándor meg is tette). Az több ezer éves városból, a gazdag egyházi méltóságok és nincstelen koldusok hazájából, rengeteg világhírű fogás érkezett. Pénztárcánktól függ, hogy egy egyszerű tésztát, például puttanescát, esetleg a szénégetők carbonaját vagy borsosabb árú, borjúból készült ételt eszünk, mint a saltimboca. Rómában különösen kedvelik a belsőségeket, ha Milánó és Firenze környékén nem kóstoltuk a pacalt, itt megtehetjük! Édességért itt sem kell a szomszédba menni! A közismerten franciának titulált Szent Honoré tortát a bősz fővárosiak például rómainak titulálják – Honorius püspök ugyanis Róma szülöttje.
A svéd, a finn, a dán és a norvég >>
Akármennyit is ettünk, tartsunk egy kis pihenőt, mert jövő héten a spagetti és a pizza hazájába, délre látogatunk, és ha már ott vagyunk, megnézzük, milyen ínyencségeket rejt a szicíliai konyha!
