Gasztro 2020.11.30.

Régi étkezési szokások a nagyhétről

Dacota

A húsvét reggeli menüt mindenki ismeri. Az viszont, hogy régen mit ettek ünnep előtt és hogyan készültek a húsvétra, már kevésbé egyértelmű. Tartsatok velünk és megmutatjuk!

A húsvét a karácsony után még mindig az egyik legjelentősebb ünnepünk, bár gyanítom, ennek két oka van: a hosszú hétvége, illetve a vasárnapi reggeli. A húsvét régen sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, a karácsonynál is fontosabb ünnepnek számított, amire a XX. század elejéig komolyan felkészült mindenki - felekezeti hovatartozástól és lakóhelytől függetlenül. Ma is rendesen rákészülünk a húsvét vasárnapi lakomára, képzeljétek el, mekkora élmény volt egy negyven napos, szigorú böjt után beleharapni a friss kalácsba és sonkába. Lássuk, régen mivel kellett kiérdemelni a húsvéti reggelit!

kalács

Foszlós kalács Emőke konyhájából

A katolikus egyház az V. századtól vezette be azt a szigorú böjtöt, amely szerint a farsang végétől húsvét vasárnapig tartó időszakban nemcsak a hús és a zsír, de a tojás és a tejtermékek is kerülendőek voltak. Ez Magyarországra is vonatkozott a katolikus vallás bevezetésétől kezdve, enyhülés csak a XVII. században következett be. Az enyhülés azonban csak annyit jelentett, hogy tejterméket és tojást fogyaszthattak a hívek - persze csak mértékkel. A XX. század elejéig ez a fajta böjt volt érvényben, csak utána rövidült le a húsmentes étkezés a Nagyböjt utolsó napjaira. A böjtöt természetesen a városokban is tartották, de a szegényebb, vidéki területeken még erősebb volt a hatása. Azokat az edényeket, amelyekben általában húst vagy zsíros ételt készítettek, farsang után hamulúggal tisztára súrolták, és elő sem vették őket negyven napig. A fő táplálék ilyenkor tehát nagyrészt tejtermékből, száraz hüvelyesekből és levesekből állt - zöldségből, aszalt gyümölcsökből és hüvelyesekből álló, rántás és habarás nélküli, alig fűszerezett levesek voltak ezek, melyet általában kenyérrel tettek tartalmasabbá.

almaleves

Savanykás almaleves (Almaleves 4.)

gyümölcsleves

Cibereleves

tésztaleves

Zöldséges tarhonyaleves

Az édesség és a desszert az ünnepnapokon kívül amúgy is ismeretlen fogalom volt a paraszti kultúrában, ilyenkor természetesen mindenhol tiltott volt. Mivel főzni lehetett, a magyar konyha viszont hagyományosan sertészsírt használt, a böjti időszak előtt a háziasszonyok vajat és növényi olajat tettek félre ezekre a hetekre. Engedélyezett volt továbbá a halfogyasztás is, de a XIX. században, a folyók szabályozásával rengeteg korábbi természetes hallelő hely szűnt meg - így a szegényebb néprétegek számára a hal kikopott a böjti étkezésből. Az önmegtartóztató táplálkozást Erdélyben elősegítette, hogy az év nagy részében elérhető volt a sózott juhsajt - az ország többi részén szintén sózott, gyúrt tehéntúróval pótolták a kieső fehérjét.

sós túrókrém

Túró reggelire

pontyreceptek

Fokhagymás-paprikás egészben sült ponty

süllő- és fogasreceptek

Natúr fogasfilé kelkáposzta főzelékkel

A református falvakban a negyven napos böjtöt nem tartották, a Nagypéntek azonban rendkívül szigorú volt, bár ez tájegységenként változott: volt ahol egyáltalán nem főztek, ott a táplálék aszalt gyümölcsökből, pattogatott kukoricából, száraz lepénykenyérből állt. A Dunántúlon két fogásos étkezés volt a szokásos, valamilyen leves rántás, vaj és olaj nélkül, babból, káposztából vagy aszalt gyümölcsből, kifőtt metélt - leginkább mákos - vagy főtt kása üresen. Görög katolikus falvakban a böjt még szigorúbb volt - ők sokkal tovább megtartották a negyven napos böjtöt, mindenfajta zsiradékot száműztek az étkezésből, és Nagyszombaton egész nap nem ettek. Azokon a területeken, ahol jelentősebb zsidó lakosság élt, mindenki böjtölt. Bár a húsvét keresztény ünnep, a zsidók pészahja is a nagyhétre esik - ők ilyenkor szintén halat fogyasztottak, legismertebb "fogásuk" pedig a macesz volt, amelyet pészahkor közösen készítettek a falu izraelitái.