A tervemben nem liba szerepelt, bár mégis van köze a libához, hiszen Márton-napról van szó. Előbb akkor még a költözésről, hogy lássuk, mint függnek össze a dolgok! Szóval nyáron eladtuk a házunkat, mindent bepakoltunk, és azóta is érintetlenül állnak a dolgaim raktárban, ideiglenes lakhelyemen, az autómban, a gyerekeimnél – szóval ott, ahol éppen jutott hely nekik. Na de most, végre, beköltözhetek új lakásomba! Csakhogy Márton-napon épp úton leszek régi és új életem között, és például fogalmam sincs, hol lapul a liba alakú süteménykiszúró formám. És itt vissza is kanyarodunk az alaptételhez, miszerint a Márton-nap és a liba szétválaszthatatlanul összetartozik.
Na, de hogy jön a képbe a süti, pláne a „libasüti”, helyesebben, a liba formájú süti? Ismerjük ugye a Márton püspökről és a libáról szóló legendát, és azt is, hogy legenda ide vagy oda, a libás ételek szinte kötelezőek Márton-nap környékén. Ennek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy erre az időszakra érik el a tavaszi kislibák versenysúlyukat, és igencsak finom ludas kása, ropogós libasült, töltött nyak és aranyló leves készülhet belőlük.
Mascarponnés-diós kiflik recept
Szóljunk most arról, hogyan kötődik a sütemény e jeles naphoz, főleg német nyelvterületen.
Tudtad?
A betakarítás és a szüret után lassan elkezdődik a természet pihenője, a téli időszak, ezt régóta Márton napjától datálják. Régen a falusi hosszú estéket házbeli munkákkal és társas élettel töltötték a meleg konyhában: a férfinép szerszámok javításával, szalmakötelek fonásával, a kosarakhoz szükséges fűzfavesszők tisztításával és hántolásával, seprűk készítésével foglalkozott.A fehérnép a rokka mellett töltötte az időt, foltozott, varrt és hímzett. A gyerekek babot, borsót és lencsét tisztítottak. Nem hiába nevezték és nevezik sokfelé a Márton nap és a karácsony közötti hónapot csendes időnek.
A lényeg, hogy az édes kifli is tartozéka a Márton-napnak, és már nálunk is egyre több helyen szerveznek a gyerekeknek fáklyás, műsoros felvonulást, főleg ott, ahol német nemzetiségűek élnek. Még tüzet is gyújtanak, és körbekínálják az egybegyűlteket liba alakú süteményekkel és finomabbnál finomabb édes kiflikkel. Az én, dobozban lapuló süteményformám Németországból érkezett, de unokáim legnagyobb bánatára, sajnos az idén nem lesz „libasüti”, de még kifli sem, de ígérem, pótolom, annál is inkább, mert megtaláltam viszont anyukám egyik receptjét, aminek ő nemes egyszerűséggel a csodakifli nevet adta. Ha arról van szó, amire még gyerekkoromból emlékszem, nincs semmi túlzás a névadásban.
Mari nagyi