Szakemberként nagy híve vagyok a termékcímke-olvasásnak. Szerencsére a jelenlegi trend szerint a lakosság egyre nagyobb része szán erre a tevékenységre időt és energiát.

Október végén az Élelmiszer Online magazin által szervezett Élelmiszer Akadémián derült ki számomra, hogy a hétköznapi vásárlók mire fókuszálnak a termékcímke olvasása során:

1. E-számok: ezektől általában illik irtózni, pedig érdemes tudni, hogy egyes E-számok az egészségre teljesen ártalmatlan anyagok jelzései (pl. E160, E101 stb.)
2. Összetevők: „Minél hosszabb a lista, annál kevésbé valószínű, hogy megveszem a terméket." - hangzott el a rövid videóban, amit az Akadémián levetítettek nekünk. Ezzel még egyet is tudok érteni, bár nálam nem az összetevők listájának a hossza a mérvadó, így kész-, félkész terméket nagyon ritkán vásárolok, mivel szeretek főzni, időt is szánok rá.
3. Allergének: ez természetesen különösen fontos az allergiával élők számára.
4. Energia- és tápanyagtartalom-értékek: érdekes módon ezt is sokan átfutják, de arról, hogy a feltüntetett értékek számukra mit jelentenek, és az étrendjükbe hogyan illeszthetők be, már kevesen rendelkeznek biztos tudással. (Ezt pl. elég fontos szakmai missziómnak tartom, hogy ezen változtassunk.)

Olvastad már?

Vásárolj egészségesen!

Mi változik 2014. december 13-tól?

• Ember legyen a talpán, aki egy 5*5 cm-s felületen 4 nyelven feltüntetett összetevő- és allergénlistát kisilabizál vásárlás közben. Az új címkék esetében a jogszabály már meghatároz egy minimális betűméretet, komoly kihívás elé állítva a gyártókat, forgalmazókat, hiszen a csomagolás mérete nem fog változni, és amúgy is sok mindent fel kell még tüntetni a csomagoláson, amivel a vásárlókat vásárlásra buzdítják.
• Változik az allergének jelölése is, a jogszabályban meghatározott alkotókat az összetevők között megkülönböztetett írásmóddal kell jelölni (pl. vastagítva vagy dőlt betűvel).
• Az allergénekhez kapcsolódik az egyik legnagyobb kihívás a kerekedők részére: az előre nem csomagolt termékeknél (pl. csemegepult) is jelölni kell az allergéneket, illetve a vásárlókat érdeklődés esetén szóban is tájékoztatni kell. Na most képzeljük magunk elé egy hipermarket csemegepult-kínálatát, és az eladót, aki az ott elhelyezett minden termék minden allergénjével tisztában van (a jogszabály melléklete 14 (!) allergén-csoportot sorol fel). Nyilván sarkítok, mert rendelkezésre áll majd remélhetőleg egy füzet, amiből pillanatok alatt ki lehet deríteni az adott termék vonatkozó információit, de azért ez nehéz feladat lesz.
• Változik a tápérték-jelölés is: igaz, ez kötelező érvénnyel csak két év múlva lép hatályba. Kötelező lesz feltüntetni a címkéken az energia-, zsír-, telített zsírsav-, szénhidrát-, cukor-, fehérje- és sótartalmat. Önként kiegészíthetőek lesznek ezek a telítetlen zsírsavak, poliolok, élelmi rostok, vitaminok, ásványi anyagok értékeivel. Mindezt a termék 100 g v. 100 ml mennyiségére alternatívaként a fogyasztási egységre/adagra vetítve.

Ez utóbbi változáshoz kapcsolható, amire már fent is utaltam, hogy a számok önmagukban még nem feltétlenül elegendők ahhoz, hogy a vásárlók valóban az egészségük számára legkedvezőbb terméket helyezzék a kosarukba. Sara N. Bleich, amerikai egyetemi kutató októberi közleményében ismertette korábbi kutatásainak egyik fontos eredményét, mely szerint a kutatásában résztvevő kamaszok jóval kevesebb üdítőitalt fogyasztottak, ha nem annak kalóriatartalmára hívták fel a figyelmet, hanem megjelölték, hogy az adott ital elfogyasztásával nyert energiát mennyi sportolással lehet ledolgozni (pl. hány kilométerrel "sétálhatunk le" egy fél literes szénsavas, hozzáadott cukrot tartalmazó üdítőt). Személy szerint én mindkét megközelítést jónak és fontosnak tartom, hiszen fontos, hogy megismerjük egy adott termék abszolút és relatív energia- és tápanyagtartalmát is.