A cseh konyhát általában ismerjük, hiszen nem is olyan régen azon kevés országok közé tartozott, ahová utazhattunk, sőt már a fiatalabb generáció is felfedezte magának egy-egy prágai sörtúra keretében. Mégis, akárcsak a magyar konyhában, náluk is sok változás és újítás történt az elmúlt évtizedben, így, ha legközelebb arra járunk, érdemes gasztroszempontból is szemügyre venni.
Közös gyökerek
A cseh konyha alapjaiban hasonlít a magyarra, és ennek több oka is van. Egyrészt a közös monarchiás múlt – nagy bajuszú Ferenc Józseffel és az ő Sissijével – másrészt a középkori egybeolvadások miatt, de a hasonló környezeti adottságok is sokat tettek azért, hogy a magyar utazó számára a mássalhangzó-torlódás az étlapon egy ismerős ízt rejtsen. A húsfogyasztás meglehetősen magas, a sertés, a szárnyas és a marha itt is az élen, kerülik a túlbonyolított ételeket, köretnek pedig leginkább burgonya jár, minden formában, de főként a csehek büszkesége, a knédli kerül a tányérra a párolt hús és a káposzta mellé. A szláv konyha egyik legszembetűnőbb lenyomata a magyarhoz képest a kimagasló káposztafogyasztás.
A cseh konyha mellőzi a könnyed, légies, olaszos falatokat, legalább annyira masszív és nehéz, mint a miénk – talán éppen ez az oka, hogy a magyar ételhez szokott gyomor általában megtalálja a számításait Csehországban. Ugyanakkor a szakácsművészetre hatott a szomszédos Lengyelország is, a legtöbb töltött kelt tészta, a különböző pirogok innen kerültek a csehekhez. A rengeteg krumpli- és káposztaleves, köret és tésztatöltelék formájában a szegényebb, délebbi területek paraszti konyhájából került a mai cseh konyhába. A desszertekre sem jellemző, hogy pillekönnyűek lennének – általában kelt tésztákat, gyümölcsös kalácsokat fogyasztanak, de népszerűek a különböző lekvárokkal töltött fánkok is. Igazi és kihagyhatatlan specialitás természetesen a tarkedli, a félig fánk, félig palacsinta desszert, amely szintén lekvárral a legjobb. Aki nem ismeri a szláv konyhákat, és csak pár napra érkezik Csehországba, az sok újdonságot fog megkóstolni, aki viszont jártas ezeknek az országoknak a gasztronómiájában, az valószínűleg nyugtázza magában, hogy a cseh konyha egysíkú, túl nehéz, és a köménymagon kívül fűszert is alig használ. Pedig ez egyáltalán nincs így, csak rossz irányból közelítjük meg a témát!
Terítéken a sör!
A cseh konyhát ugyanis a folyékony kenyér, ha úgy tetszik, az árpaszörp, vagyis a hamisíthatatlan és méltán világhírű cseh sör irányából kell megközelíteni. Az ország területén már a 11. században is létezett sörgyártás, így teljesen érthető, hogy a központban a sör áll. Mindegy, hogy leves, főétel vagy italkorcsolya, a cseh konyha úgy van kitalálva, hogy a fogások a sörhöz igazodjanak. Az amúgy szegényesnek tűnő, de roppant finom sűrű, savanyú káposztás krumplileves, a bramboracka gyógyszer, ha a cseh polgár a sör mellé legurított pár kupicát a másik nemzeti büszkeségből, a Becherovkából. A nehéz, zsíros ételek, a különböző módon készített knédlik és a nagy mennyiségű káposzta, a sült és töltött húsok csodálatosan meg tudnak ágyazni pár korsó sörnek. Ha gyomrunknak sok a sör-sült kombináció, ne csüggedjünk! Nagyon sok helyen árulnak különböző sült kolbászokat, melyek pont sörkorcsolya mivoltuknak köszönhetően sokkal jobb minőségűek, mint az átlag magyar hurka és sült kolbász. Olyan helyen vegyünk, ahol tipikusan cseh kremzi mustárral kínálják! Ínyenceknek egyenesen kötelező a prágai sonkát megkóstolni – de igyekezzünk a Vencel tértől kicsit távolabb, mert ott szemtelenül magas árat kérnek érte.
Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is sok helyen megtalálható a hermelin – camembert jellegű penészes sajt – nyersen, sütve és grillezve. Aki nem hiszi, hogy tökéletes sörkorcsolya, kérdezze meg a hesseni németeket, akik szintén nagyon komálják ezt a párosítást. Mindegy, hogy sajt, kolbász vagy sonka, szénhidrát kell mellé, és ez esetben természetesen perecet válasszunk! A legtöbb péknél van vagy három különböző fajta, és a turistaközpontokon kívül mindenhol friss szokott lenni. Ha kicsit több időnk van, érdemes vidékre látogatni – a legtöbb cseh városkának van saját sörfőzdéje, így sok érdekességet megkóstolhatunk a nagyobb márkák mellett. Egy városka kisvendéglőjében nagyobb valószínűséggel kapunk autentikus sörkorcsolyát, mint a turisták fellegváraiban. Helyi hentes kolbászával és friss pereccel pedig mindenképpen lukulluszi lakomában lesz részünk. Akinek még ez sem elég jó, az tényleg menjen Franciaországba ínyenckedni.
