Nem olyan egyszerű, ahogy a címből kitűnik, de mindenképpen tanulságos a következő eset. Egy hurka- és kolbászsütési praktikákat tartalmazó gyűjtőcikk kapcsán nagy zavar támadt a szerkesztőségben. Én magam ritkán készítek ilyen disznóságokat, mert rajtam kívül más nem kedveli a családban, sőt van olyan gyermekünk, aki kifejezetten rosszul lesz a keletkező illatoktól, ha ilyesmivel foglalatoskodom a konyhában. Ezért nálam sokkal szakavatottabbakhoz fordultam, körbekérdeztem az irodában, ki-hogyan süti a hurkát és a kolbászt. Főként azokat interjúvoltam, akik gyermekkorukat vidéken töltötték, és lehetőségük akadt akár többször is disznóvágáson részt venni, ők tartották a véres edényt, vagy mosták, szeletelték és abálták a füleket a majdani disznósajthoz.
Portája válogatja
Egyik férfi kollégánk kérdésemre rögtön rávágta: "Aláöntök egy kis vizet, és már teszem is a sütőbe."
Az irodánk konyhájában aztán a kolléganőm azonnal megcáfolta: "Vizet? Soha nem öntünk alá vizet. Sül belőle ki annyi zsír, hogy nincs szükség rá."
Egy másik hölgykolléga, akinek az édesapja állatokat, köztük bölényeket is tart, szóval az ő házuk táján nem szurkálnak, de vizet öntenek a tepsibe.
Aztán jött, akire a leginkább számítottam: felhívattam egyik kollégámmal az édesanyját, aki elmesélte, hogy ő nem is teszi tepsibe, hanem fent a gázon süti meg. Nem szurkálja a szálakat, csak szépen átforgatja, és lepirítja mind a két oldalukat. Még az esti bevásárlásnál is elkértem a telefont a férjemtől, aki egy mesterszakács barátunkkal beszélt, legalábbis ezt hittem, de végül egy nagyon profi szakács újságírót kaptam vonalvégre, aki pici szurkálást és kevés vizet javasolt.
Véreshurkás skót tojás
Oké, lehet hogy nem parmezános polentával kellene tálalni, mert így elég durva kaja, de salátával, vagy kihűlve karikára szeletelve szendvicsnek isteni! Egy dologra kell nagyon figyelnünk, ...
Almás krumpli hurkamorzsával
Volt egy kis maradék hurkám a hűtőben, és ezt a franciás meleg "salit" hoztam belőle össze. Recept Rachel Khoo Little Paris kitchen című könyvéből.
Sült kolbász
Csak akkor készítjük itthon is, amikor igazán finom, házi készítésű sütnivaló kolbászhoz jutunk. Különben marad a vásárcsarnok sütödéje...
Más vélemények
Szerencsére az oldalunk bővelkedik házi praktikákban, nagyon sok receptfeltöltőnk megosztja akár legféltettebb titkait is, miként jár el az egyes sütési-főzési folyamatok során. Találtam olyan trükköt, hogy fogpiszkálót kell beleszurkálni a hurkába, e mentén könnyen távozhat a belőle kisülő zsiradék. Van aki nem lacafacázik, villával szurkálja végig a szálakat, hogy biztosan jól átsüljön az övé.
Vagyis: mindeni másképp csinálja.
A négy fő irányelv
Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a sok vélemény láttán. Akinek nincs egy családtagja, aki biztos tanácsot adhat, annak fel kell kötni azt a bizonyos alsót! Végülis elhatároztam, hogy magam járok a végére a dolognak. A sütő előmelegítése, a kb. 160-170 fokon való lassú sütés szinte mindenhol megegyezett. Az ezek után fennmaradó kérdéses részek alapján négy fő slágot határoztam meg: vízzel vagy anélkül, szurkálva vagy simán. Ez utóbbi lett a se nem lyukasztott, se nem vizes bázisú. A merényletet kétféleképpen követtem el: villával végig és fogpiszkálóval helyenként, utóbbi alá egy kevés zsírt adagoltam. Így a négy tepsi összetétele a következő lett:
- simán, pőrén
- simán, víz aláöntésével
- szurkálva (villával) / minden aláöntés nélkül
- szurkálva (fogpiszkálóval) / zsírozással
Mindegyiket megfordítottam félidőben, a 3. és 4. típusokat meg is szurkáltam, mindegyiket meglocsoltam, és körülbelül egy ideig sütöttem őket.
Végeredmény
Sajnos mindenkit el kell keserítenem. Egyik verzióban sem élte túl a hurka. A kolbász viszont annál biztosabban teljesített. Féltem tőle, hogy az egyes darabok közötti bélrészek elvágásával utat engedek a tölteléknek, hogy a tepsibe folyjon, de ezt a masszát nem olyan fából faragták. A végeknél semmi probléma nem történt.
A hurkák kifejezetten középtájon engedték el magukat. A kolbászok viszont olyannyira kemény legények voltak, hogy a villával agyonszurkált darabok átfordítás és újbóli végigszurkálás után sem hatódtak meg a vandálkodástól.
A víz aláöntésével készült páros túl nagy különbözőséget nem mutatott, itt is a hurka repedt, a kolbász tartotta magát.
Még egy kör
Mivel a kis edényekbe nem fért, csak két szál: egy kolbász és egy véres hurka, ráadásul az eredménnyel egyáltalán nem voltam elégedett, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ezért másnap a májas hurkákat is sütőbe dobtam. Ugyanabban a rendszerben dolgoztam. A végkifejlet három hasadt és egy egészen tökéletes darab lett. Elárulom: a víz aláöntésével és fogpiszkálóval szurkált példány élte túl a megpróbáltatásokat.
Ítélet
Kollégáim és magam nevében is állíthatom, hogy a megszurkált kolbászok jobbak lettek. A véres hurkánál ugyanez nem mondható el. Mivel mindegyik kirepedt, körülbelül ugyanolyan ízűek lettek. A májas csoportból az egyben maradt darabot gyönyörűen lehetett vágni, ezért esztétikailag nyert, de a kifolytaknak sokkal finomabb lett az ízük.
A legjobb sütési variáció tehát:
- előmelegített sütő
- 160-170 fokon, lassú sütés
- pici (nálam fél pohár) víz aláöntése
- pár fogpiszkáló beleszúrása
- középidőben átforgatás
- ekkor újbóli szurkálás
- kb. 30-40 perc sütés
Utószó
Miért is izgulunk mi azon, hogy reped vagy sem? Vajon mi lehet az oka a kollektív pániknak, ha hurka-kolbász sütésére adjuk a fejünket? Lehet, hogy a kissé kifolyt hurka kevésbé csodás látvány, mint az egyben maradt társa, de tegye mindenki a szívére a kezét: sokkal finomabb az a rész, amelyik egy kicsit jobban megpirult, nem?
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További hasznos konyhai tippekért kattints ide:
