Hungarikumnak hisszük, pedig igazából német eredetű – csak arrafelé már rég elfelejtették a receptjét. A XVIII. század hajnalán kezd ismertté válni Erdélyben, pár évtizeddel egy német nyelvű szakácskönyv magyarra fordítása után. Magyar neve a székelyeknél alakult ki, de Erdélyben néhány helyen dorongos fánknak és botra tekertnek is hívták. Különösen népszerű volt, mint lakodalmas vagy keresztelői csemege. Lassan terjedt nyugat felé, Magyarországra a Partiumból került. A XIX. század végére már az egész országot meghódította, igaz, voltak eltérések az eredeti erdélyi recepthez képest: az Alföldön kukoricacsutkára tekerték fadorong helyett, a Dunántúlon pedig bő, forró zsírban sütötték ki.
Eleinte csak magában ették, de miután olcsóbb lett a cukor, szokássá vált még forrón belehempergetni, és pörkölt dióval vagy fahéjjal ízesíteni. A kókuszos, kakaós és egyéb, modernebb változatok csak az utolsó évtizedekben terjedtek el a vásárok árusainál. De hogy többet ne kelljen a vásárra várni, elárulunk pár trükköt, hogy otthon is bármikor elkészíthessétek!
Ha nincs fa, tekerjünk másra! A konyhai papírtörlő, alufólia, faxpapír, esetleg toalettpapír hengeréből kitűnő formát kapunk, ha előtte alufóliába vagy zsírpapírba csomagoljuk.
Bármit is választunk, mielőtt feltekerjük a tésztacsíkokat, mindig kenjük meg egy kis olvasztott vajjal, úgy könnyebben lecsúszik róla a friss kalács.
A forma egyik végén hagyjunk egy fél centis rést, ha itt fogjuk meg, könnyebben lecsúsztatjuk a kalácskákat.
Tekeréskor ügyeljünk arra, hogy egy picit mindig fedjék egymást a rétegek – így nem fog szétnyílni sütés közben!
Ha feltekertük a kalácsot, kicsit hengergessük, minta sodrófával nyújtanánk valamit. Így a rétegek tökéletesen fedik majd egymást, és a tészta is egyenletes vastagságú lesz!
Mielőtt cukros dióba forgatjuk, kenjük meg tojással – szebb lesz a színe, és a cukor is jobban tapad!
Még több kürtőskalács receptet, itt találsz!
{ GALÉRIA = title:K%C3%BCrt%C5%91skal%C3%A1cs%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10 }