Világ életemben úgy gondoltam, hogy lehet enni egyedül, de minek. Tudom, azért, hogy éhen ne haljunk. De amíg egyedül táncolni, énekelni, sportolni teljesen belefér, addig az egyedül evés számomra mindig kicsit szomorkás. Az élet túl rövid ahhoz, hogy rosszul elkészített ételt együnk, egy ízzel teli vacsora viszont túl sok örömet tartogat ahhoz, hogy egyedül fogyasszuk el. Mikor először hallottam a Yummberről, és olvastam utána a koncepciójának, azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom - sőt, azt is sejtettem, hogy nagyon fogom szeretni.
Hogy a kezdeményezésnek mi a legerősebb oldala, azt nehéz lenne eldönteni: van, aki szerint így lehet egy kis pluszjövedelemhez jutni a saját főztünkkel, a saját otthonunkban. Mások azért kedvelik, mert ha már nagyon unják a rendelős és kiszállítós cégeket, akkor csak kattintanak párat, és igazi otthonban tálalnak nekik keddi vacsorát, vasárnapi ebédet, vagy csütörtöki reggelit. Én négy szakácsot is meglátogattam az elmúlt héten, végigettem négy különböző menüt - azt hiszem, az egész helyzet bája lett az én kedvencem.
Mi is a Yummber pontosan?
A Yummber tulajdonképpen egy közösség-összekovácsoló keresetkiegészítés, szociális gasztroélmény. Ha letöltöd az applikációt, és szakácsként regisztrálsz, felajánlhatod a főztödet egy általad megszabott árért, majd fogadhatod az otthonodban azt, aki jelentkezik hozzád enni. Vendégként lehetőséged van mások otthonában enni, megismerni a szakácsokat és a többi vendéget.
Színésznő a szakácsom
Első szakácsom, Anuschka budai otthonában fogadott - klasszikus vasárnapi ebédre érkeztem a civilben színésznő vendéglátómhoz. A falakat díszítő régi családi fotók, porcelán tányérokkal terített asztal és a konyhában lógó régi konyhai edények krúdys hangulatához nem is tudtam volna tökéletesebb ebédet elképzelni annál, amit kaptam: velőscsont forró pirítóssal, marhahús, főtt zöldség, maceszgombóc, és természetesen marhahúsleves. Utána választani lehetett, hogy madártejjel vagy gesztenyepürével zárjuk az ebédet - én a biztonság kedvéért mindkettőt kipróbáltam.
Eleinte azt hittem, egyedül leszek a velőre, de érkezésem után húsz perccel jött még öt másik vendég is. A helyzet akár furcsa is lehetett volna - idegenekkel enni egy klasszikus vasárnapi ebédet - , de cseppet sem volt az. Hamar összebarátkoztunk, és úgy beszélgettünk, mintha egy kedves nagynénihez hirtelen beesett volna öt barát vagy rokon, akik régen látták egymást. Anushkát kérdeztem róla, milyen érzés idegeneket fogadni a lakásában, nem félt-e eleinte - persze hogy nem. Szerinte a Yummber okosan van kitalálva, a vendég és a vendéglátó is megadja a személyes adatait, így egyik fél sem tud a másiknak kárt okozni. Meg miért is tenné? Hasonlók vonzzák a hasonlókat, a nyitottság mindkét részről elég biztosíték arra, hogy nem lesz semmi gikszer. Különben is, ahogy mondja: "ebbe a lakásba hozni lehet, vinni nem érdemes." Ételeit úgy állítja össze, hogy ha kerül bele egy nehéz fogás, akkor a menü többi része finom, de könnyű legyen. Legjobb yummberes élményének azt tartja, mikor három üzletasszony jelentkezett hozzá - ő egész éjjel a konyhában ült, hogy a sólettel még véletlenül se történjen semmi probléma - jó is lett nagyon, de nem ez volt a lényeg: annyit nevettek és dumáltak a konyhában a három vadidegen nővel, mintha évek óta ismerték volna egymást. Az étkezés filozófiájáról pedig Fellinit idézte:" Szép látvány egy nő, aki szeret enni. Mindig meghat és felizgat. Szerintem az a nő, aki enni szeret, szeretkezni is szeret. Az a nő, aki igazán szeret enni, nem tudja megjátszani magát." Hadd ne mondjam, a filozófia miatt még inkább a szívembe zártam.
A receptkirálynő lánya
Második vendéglátóm Cinege, a Cinege Konyhája bloggere volt. A Pasaréti úton lévő századfordulós házban patyolattiszta, fiatalos környezetben fogadott, a falakat beborító könyvtenger pedig azonnal szimpátiát ébresztett iránta. Orsi humusszal és orosz hússalátával fogadott - meg is beszéltük, hogy mennyire szeretjük mindketten a retro hidegkonyhai fogásokat, és mennyire nem lehet őket sehol megkapni jó minőségben. Orsi salátája verhetetlen volt - úgy is, hogy ő maga nem eszik tojást és tejterméket, így értelemszerűen nem is főz velük. A "majonéz" így tojássárgája nélkül készült - szerintem így is tökéletes volt. A főfogás mézes-sülthagymás csirkecomb volt, amit répás-szárzelleres ágyon tálalt nekem. A körethez használt egész mustármagok hihetetlenül harmonizáltak az édeskés, sült hagymás combokkal. Hogy az ebéd ennyire finom volt, egyáltalán nem csoda - Orsi anyukája F. Nagy Angéla, így volt kitől örökölnie az ízek iránti szeretet. Az ebédbe és az ebéd utáni beszélgetésbe úgy belefelejtkeztünk, hogy majd' három órát ültem nála, induláskor pedig mindketten úgy váltunk el, mintha egy régen látott jó baráttal töltöttük volna a délutánt. Elmesélte, hogy első gyermeke születése után jött rá, érzékeny a tejtermékekre és a tojásra - akkor újra kellet tanulnia főzni. Korábban amúgy is ritkán sürgölődött a konyhában - ha az ember édesanyja az ország legismertebb receptszerzője, akkor talán nem is csoda.
A Yummebert a Facebookon találta, és azért csatlakozott, mert miután kirepültek a gyerekei, kevesebbet kell másokra főznie - a Yummber pedig kitűnő lehetőség arra, hogy főzzön, és megossza valakivel a főztjét. Nem beszélve arról, hogy vannak ételek, amiknek nem érdemes kis adagban nekiállni - így ha megkívánja a sóletet, csak főz egy rendes nagy adagot, és felteszi a Yummberre. Orsit mindenkinek bátran ajánlanám, aki a finom falatok mellett egy nagyon kellemes beszélgetőpartnerre vágyik. Kezdő ételallergiásoknak pedig mindenképp - biztos vagyok benne, hogy remek ötletei és fantasztikus receptjei vannak számukra!
Ha megkóstolnád valaki főztjét, vagy te főznél másokra, itt kipróbálhatod a Yummbert!
Sőt, mától, vagyis november 12.-től még az applikációt sem kötelező letölteni, a Yummber már a weben is elérhető!
Ha pedig kíváncsi vagy, mit főznek épp most a Yummber konyhákban, kukkants be virtuálisan, majd válassz!
A következő cikkben egy klasszikus magyaros, és egy bohém nemzetközi konyhába látogatunk el!
