A főzést, mint legtöbben, gyerekkoromban kezdtem. Az alapokat 6-7 éves koromtól kezdve édesanyámtól sajátítottam el. A konyha szeretete már akkor kezdődött, s a mai napig töretlen. Nem tanultam a szakácsmesterséget, de a mai napig szívesen képzem magam autodidakta módon.

Szeretem a hagyományos magyar konyhát, de szívesen ismerkedek más népek ételeivel is. Feleségemmel és két felnőtt fiammal élek együtt Vácon egy kertes házban, kb. 15 éve főzök rájuk minden nap, azt megelőzően csak a hétvégi főzés és a vendéglátás során engedtek be a konyhába. Mióta nyugdíjas vagyok, a mindennapi mosogatást is "elvégezhetem". A vasárnapi ebédekre a lányom is hivatalos a két unokával, így sokszor heten üljük körül az asztalt.

Szeretek sütni, főzni, grillezni, bográcsozni. 2013-ban építettem egy kemencét az udvarban, amiben azóta átlagban kéthetente készül valami finomság. A kemenceavató buli a tavalyi névnapomon volt, amikor 14 db pizzát sütöttünk meg a fiammal, a vendégek legnagyobb örömére. Igaz, az első úgy égett meg, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva, de a következőkre már jobban figyeltünk, mind finomra sikerültek. Azóta a kemencében megsült számtalan kenyér, sült húsok sokasága, bukták, kenyérlángosok és cserépedényben töltött káposzta, pacal, húsleves. Jelenleg ismerkedem a kemencében sütéssel, most az ott sütött-főtt ételek az új kihívás.

Szeretek kísérletezni, új ízeket, fűszereket kipróbálni, új recepteket kitalálni, szeretem a halat, a halas ételeket, kifejezetten kedvelem a csőben sült hal és zöldség-gyümölcs párosításokat. Szeretem a mutatós, színes ételek látványát, vallom, hogy az ember először a szemével "eszik". Egy ízléses, szemet gyönyörködtető tálalás már fél siker. 2014 szeptemberében indítottam gasztroblogomat "Karcsi főzdéje" címmel, ahol megpróbálom összegyűjteni az eddig közzétett és még közlésre váró receptjeimet is.