Béres Alexandra Fitnesz-Európa- és világbajnok, egy két és fél éves kislány édesanyja, aki minden nap főz a családra. Hisz abban, hogyha a főételeket gondosan megválogatjuk és abból annyit eszünk, amennyi jól esik, akkor utána nincs szükségünk desszertre.
Mit tanultál a konyhában a nagymamádtól és az édesanyádtól?
A ritmikus sportgimnasztika miatt nekem már nagyon korán el kellett kezdenem fogyókúrázni. Hamar elérkezett az az időszak, amikor magam gondoskodtam arról, hogy milyen ételeket eszem. Az édesanyám egészségesebben főzött, a nagymamám pedig az igazi, klasszikus konyhát vitte. Emlékszem rá, hogy a tyúk szaladt a lakásban körbe-körbe, karácsony előtt pedig a hal úszott a kádban. Én inkább az anyukámtól lestem el a műhelytitkokat, mert amikor a nagymamámhoz megérkeztünk, addigra már készen volt minden. 18 évesen költöztem a férjemhez és onnantól kezdve én már háztartást vezettem. Felnőtt fejjel azt gondolom, akkor lehet tanulni egyre többet a főzésről, ha gyakoroljuk, és látjuk, hogy a családunk mit szeret.
Mik voltak a kedvenc gyerekkori ételeid?
Az egyik kedvencem volt – és maradt azóta is – a lecsó, a nagymamám még isteni húsleveseket készített és volt egy titkos rakott tészta receptje, meg természetesen a szilvás gombóc volt a nagy kedvenc. Édesanyámnak a főzelékeit, a leveseit és a sóletjét szerettem a legjobban.
Mi a specialitásod, ami olyan „szandis”?
Én főzök a családnak, a férjemnek külön és külön a kislányomnak, ezen kívül még nagyon szeretek vendégségeket adni. Előételnek most nálunk a kedvenc a kéksajttal töltött datolya, sütőben megsütve, a levesek közül a cukkini-krémlevesért vagyunk oda, főételnek pedig egy thai csirke a favorit. Desszertnek pedig a mascarpone. Elég sok csirkét, marhahúst, kacsát készítek, kedvenceim a ragus ételek és a rizottó. Szeretem az indiai, a japán, a thai, a kínai konyhát.
Thai csirke Évi néni konyhájából
Igazándiból újra beindítottam az olykor kitörő kényszeremet, hogy a hűtőben fellelhető maradékokat eltüntessem, s egyben jól lakassam a családomat. Ezt a receptet egy szakácskönyvben ...
A kislányodnak miket főzöl?
Panna két és fél éves, neki még rendkívül sokfőzeléket, levest készítek, ami csíp vagy nagyon fűszeres, azt még nem eszi meg. Amit most nagyon szeret, az a rizses hús, a borsóleves, a kacsa minden formában.
Mik a kedvenc édességeid?
Édességet nagyon ritkán eszem, mert nem cukrot, hanem édesítőt használok. Szerencsére a férjem is inkább azt kéri tőlem, hogy együnk inkább többet a főételből. Ha néha édesség kerül az asztalra, az a mascarponekrémek mindenféle formája, túrókrémek vagy otthon elkészített fagyi.
Hogyan építed fel a napotokat, mi a napi menü?
Mindig együtt reggelizik a család, nekünk ez a legfontosabb étkezés. Felvágottakat, sajtokat szoktam az asztalra tenni, főleg abonettet vagy wasa kenyeret fogyasztunk és a zöldségek – paprika, paradicsom, rukkola – elengedhetetlenek. A kislányomnak pirítóst készítek teljes kiőrlésű kenyérből. Napközben gyümölcsöt eszem, vagy répát, uborkát, ezeket nagyon szeretem. Ebédelni Pannával szoktam, a férjem sajnos nem tud velünk lenni, pedig ez a napunk főétkezése. A mi uzsonnánk egy-két falat, ismételten zöldség, vagy gyümölcs, a vacsora inkább leves, vagy grillezett hús, salátával. Mostanában egyébként úgy látom, hogy a legtöbb családnál a vacsora kezd átalakulni főétkezéssé, mert általában akkor van együtt a család.
Mit ajánlanál azoknak a nőknek, lányoknak, akik nem feltétlenül fogyókúrázni szeretnének, hanem egészségesen étkezni?
Azt ajánlom nekik, hogy minél több zöldséget fogyasszanak még nyers formában is! Az emberekben mostanában van egy olyan félelem, hogy a szénhidrát ártalmas, pedig az idegrendszernek és az agynak szüksége van rá. A zöldség is szénhidrát, méghozzá a legjobb fajtája. Rengeteg rost, ásványi anyag és vitamin van benne. Törekedjünk arra, hogy minél több, természetes formában előforduló ételt együnk: zöldségeket, magvakat, tojást, sajtot, valamint sovány húsokat, halakat.Törekedjünk arra, hogy ezeket mi készítsük el otthon, vagyha erre nincs időnk, biztonságos forrásból rendeljük.. Amit javaslok, hogy együnk minél több levest, mert az kellemesen elveszi a helyet a pocakban – emellett folyadéktartalma miatt is hasznos –, és utána már esetleg kevesebb is elég. Abban hiszek, hogyha a főételekből annyit eszünk, amennyi jól is esik, akkor utána már nincs szükségünk desszertre. Azzal kell eltömíteni magunkat, ami az érdemleges része az étkezésnek, onnantól nem kell annyira figyelni a súlyra. Ha a desszertet elhagyjuk, akkor picit engedékenyebbek lehetünk a főétel ízesítésével kapcsolatban.
