Ha valaki egy évvel ezelőtt nekem azt mondja, hogy én majd rendszeresen futni fogok, kinevetem. Simán.
Ma túl vagyok az első 10 kilométeremen, és heti rendszerességgel nyúzom a futócipőmet. Még most is furcsa leírni, hogy van futócipőm. Nekem.
Hogy történhetett ez?
Azt azért el kell árulnom magamról, hogy egy évvel ezelőttig a kötelező testnevelés órai iskolakörökön kívül soha nem futottam pusztán csak testmozgás céljából. Viszont azt is fontos megosztanom, hogy nem a futással kezdtem a rendszeres testmozgást.
Pár évvel ezelőtt két tényező játszott szerepet abban, hogy elkezdtem a mindennapjaimba beépíteni a rendszeres mozgást:
- elegem lett a tartós nyak-, hát- és derékfájásokból,
- egyszer a kismotorozó fiam után futottam - illetve csak futottam volna, mert meglepve tapasztaltam, hogy igazából egyáltalán nem futok, az eltunyult lábaim nem azt csinálták, amit kellett volna nekik, hanem valami erőtlen, ide-oda lötyögő-kacsázó mozgást végeztek futás címén.
Ekkor, bevallom, őszintén megijedtem.
Első utam 3,5 évvel ezelőtt egy pilatesórára vezetett, azóta már bővítettem a kört más sportokkal, és végül 2,5 év után, 1 évvel ezelőtt jutottam el oda testben és fejben, hogy készen álltam a futás kipróbálására is.
Klasszikus körözöttel töltött paprika
A körözött remek sörkorcsolya, csak legyen belőle elegendő, mert ha az ember elkezdi kenegetni a kenyereket, akkor nagyon nehéz abbahagyni. Így paprikába töltve pedig egy kis csavart is ...
Reform zöldbabos-bulguros egytál
Az itthoni alapanyagokat mustrálva pattant ki a fejemből ez a szuperegyszerű, tej- és tojásmentes, rostdús diétás egytálétel. Szénhidrátszámolós diétába is nyerő!
Vegán mediterrán quiche
Ez egy mindenmentes vegán quiche recept. Nincs benne: tej, tojás, sajt, búza, glutén és mogyoróféle :-) Próbáld ki!
Persze korábban engem is megtaláltak futó ismerőseim, hogy:
- ez egy csodálatos, magával ragadó mozgásforma (nem hittem el),
- a legegyszerűbb, mert nem kell hozzá semmi (ez persze csak részben igaz),
- és bárhol űzhető (ez teljesen igaz).
Ahogy egyre inkább erősödött bennem a "sportos énem" (nem utolsó sorban a csoportos órákat tartó kiváló edzőknek illetve Prónay-Zakar Ginánakköszönhetően), úgy érlelődött bennem fokozatosan a gondolat, hogy ki kellene próbálni ezt a mozgásformát is. A 2,5 éves rendszeres sportolás már testben felkészített annyira, hogy terhelhető voltam, fejben tudtam, mit bírok, ismertem a testem jelzéseit. Ennek köszönhetően nem vállaltam kockázatot, nem "hűbelebalázs" módjára ugrottam neki a futásnak.
Kicsiben kezdtem
Az első köröm 3 kilométeres volt, egy olcsóbb, nem profi futócipővel és egy olcsóbb pulzusmérő-órával, speciális ruházat nélkül. Magam is meglepődtem, hogy milyen egyszerűen teljesült ez a táv, így pár nap múlva már tudatosan hosszabb távot tervezve indultam a futókörre és onnantól nem volt megállás. Az egyik sportkövető applikáció a legjobb barátom lett azóta, és a lakóhelyem körüli csodálatos erdei utakat is sikerült alaposan felfedeznem. Kb. fél év után ruháztam be egy igazi futócipőbe, amikor már egyértelművé vált, hogy ez egy maradandó szenvedély.
Aztán valami olyat csináltam, amit eddig másoknál igencsak furcsálltam: a nyaralásra én is magammal vittem a felszerelést, és bárhol voltunk, mindenhol szakítottam egy órát a futásra. Nem tántorított el se szél, se kánikula, se eső, se fáradtság.
Privát kis jutalmam
Amikor tavaly Veszprémben, csodás szülővárosomban nyaraltunk, egy este viccesen felvetettem 11 éves fiamnak, hogy eljöhetne velem másnap reggel futni. Én lepődtem meg a legjobban, amikor igent mondott, és ezt reggelre sem felejtette el.
Mára ez odáig "fajult", hogy idén tavasszal úgy döntött: tájfutás edzésre szeretne járni és minden edzésről lelkesen, örömmel és edzői dicséretekkel ér haza. A hétvégére pedig közös, hosszabb távú futást tervezünk, ahol majd segít nekem eligazodni a tájfutó térképén, és végigjárjuk az edzése útvonalát.
Dietetikusként sosem volt kérdéses számomra, hogy a táplálkozás terén nagyon fontos a szülői példamutatás, az elmúlt egy évben pedig meggyőződhettem arról, hogy nincs ez másként a testmozgás terén sem.
Futás utáni szuper fehérjebomba turmix
Mindig nehéz eldönteni, hogy mit és mikor együnk edzés előtt/után. Annak érdekében, hogy a gyomrunk ne okozzon kellemetlenséget az edzés során, legkésőbb 1-1,5 órával edzés előtt együnk, akkor is valami könnyű ételt. Az edzést követően azonban szükséges visszapótolni az elhasznált szénhidrátokat: ihatunk pl. ~2 dl gyümölcslevet, ehetünk egy almát, banánt.
Az alábbi fehérjében, gyorsan felszívódó szénhidrátot is tartalmazó, és lassan felszívódó szénhidrátokban is gazdag, laktató, de nem nehéz, gyorsan és egyszerűen elkészíthető turmixot mindenkinek ajánlom, a pontos receptet itt találjátok!
Most te jössz!
Soha nem késő elkezdni a rendszeres testmozgást (én 40 évesen kezdtem), vonjuk be családtagjainkat is, hiszen így egyrészt minőségi időt tölthetünk velük, másrészt együtt gondoskodhatunk egészségünkről is!
