Évek óta követem a munkásságát, hallgatom a dalait, amiket nehéz is lenne kikerülni, hiszen a rádiók szerencsére nem mellőzik. Bár ma nehéz megélni a zenélésből, Odett mégis törekszik rá, és hisz abban, hogyha őszintén és jól csinálja, akkor van jövője ebben a szakmában.
Hogy kezdődött a történeted? Minek hatására léptél erre a pályára?
A legelején? Úgy kezdődött, hogy zeneóvodába jártam, aztán az általános iskolában fuvolázni tanultam 6 éven keresztül. Amikor elkezdtem a gimnáziumot, akkor lázadásból az egésznek véget vetettem, mert nem hiányzott még egy iskola az iskola mellett.. Akkor épp sok volt. Eleve a suli nekem elég fura dolog volt, nem nagyon szeretem azóta sem az ilyen kötelező, számon kérős ügyeket. Egyszer lementem egy koncertre és megtetszett a dobos srác. Mondta, hogy van egy zenekara és énekest keresnek éppen. Felmerült, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam. Előtte soha nem álltam még mikrofon előtt, de úgy gondoltam, hogy úgyis tetszik a srác, miért is ne? Megvolt, hogy melyik dalból kell felkészülnöm, egyébként Jimmy Hendrix Purple Haze című száma volt. Elmentem a próbára, elkezdtek játszani a srácok, én pedig belekezdtem. Egyszer csak megállt a gitáros. Borzasztóan teátrális pillanat volt. Mondták, hogy ezt nem hiszik el, szóval végül annyira jól sült el a dolog, hogy lett belőle egy zenekar.
Mikor vált ez igazán komollyá?
Kezdetben feldolgozás dalokat játszottunk, aztán megvolt az első koncertünk, és apukám (Polgár Péter) azt mondta, hogy lát bennem valamit, lennének dalötletei, kezdjünk el dolgozni velük. De persze szépen lassan, hisz csak 16 éves voltam. Aztán fokozatosan gyűltek a dalok, és mikor összejött x darab, elkezdett a kiadóknál házalni, és a CLS úgy döntött, hogy ők szívesen kiadnák a dalokat, segítenének nekem. Azért volt bennem némi visszatartó erő, hiszen akkor még csak 18 éves voltam. Ilyen fiatalon Müller Péter szövegekkel robbantani, azért ezt nem vállaltam volna teljes mellszélességgel, egyébként is kicsi voltam még. Akkor jött az ötlet, hogy mivel alapvetően is ilyen csajos koncepciója volt az első lemeznek, vegyük be Takács Esztit és Varga Zsuzsát is a buliba - így alakult meg az Odett and the Go Girls. Később pedig már Odett néven jelent meg a Pötty a kockán című EP-m, majd pedig a következő, a Hanyatt, homlok, egyenes című albumom.
Hogy látod a zeneipar helyzetét ma Magyarországon?
Nem könnyű! Tele van nehézségekkel, minden szinten, de nekem megéri, mivel szeretem ezt csinálni. Rengeteg kompromisszummal jár együtt, miközben meg kell tartanod az egyéniségedet. Egy nagyon érdekes, és összetett tanulási folyamat, de tulajdonképpen az élet minden területéről elmondható ez, nem csupán a zenéről. Igyekszem egyre jobb lenni, és remélem, hogy ez látható, és hallható is mindenki számára!
Volt egy zenei tehetségkutatós vonal is, igaz?
Jaj, igen, az még a gimnáziumi zenekarom műve volt. A gitáros titokban benevezett, mert nekem eszem ágában nem lett volna ilyesmire jelentkezni. Aztán megjött a behívó levél a meghallgatás időpontjával, és a szüleimmel megbeszéltük, hogy miért ne próbáljam meg, ha már itt van a lehetőség. Eljutottam végül is a vígaszágig, ami azt jelenti, hogy a legjobb tizennégy között voltam. Egyébként azon kívül, hogy tapasztalatot szereztem, különösebb előnnyel nem járt az, hogy szerepeltem egy ilyen műsorban. Tehát semmilyen támogatást vagy ilyesmit nem kaptam a csatornától.
Kicsit áttérve a konyhai vonalra.. Szoktál főzni? Mi az, amit gyakran készítesz?
Szoktam, de nem ilyen ételeket, mint ez a Göcseji gombaleves. Ennél sokkal egyszerűbbeket készítek a mindennapokban. Általában salátákat, krémleveseket, hús nélkül, mivel vegetáriánus vagyok, lassan már 6 éve. Nem olyan véresen komoly módon, hogy semmilyen olyan dolgot nem eszem meg, ami húst vagy állati eredetű alapanyagot tartalmaz, csupán nem szeretem a hús ízét. Ezt a levest is szívesen megeszem, csak épp kikerülöm a húsdarabokat. Mit készítek gyakran? Rákot! Egyszerűen, sütve. Egy tányér jó levest pedig soha nem utasítok vissza.
Akkor miért ezt a receptet választottad?
Ez az édesanyám receptje, ő írta le nekem és küldte el e-mailben még a közös főzésünk előtt. Ez a leves a zalai konyha egyik népszerű étele. Őszintén szólva én még sohasem készítettem, úgyhogy remélem azért jól sikerül. Jó lenne, ha Zalaegerszeg, Zala megye gasztronómiája kicsit több figyelmet kapna, mert szerintem nagyon jó a zalai konyha. Nem mondom, hogy könnyű ételekből áll, de ez egyébként sem feltétlenül jellemző ránk, magyarokra. Előbb eszünk meg egy jó tányér nokedlit pörkölttel, mint mondjuk egy könnyű salátát gránátalmával és valami sajtfélével. Ez persze nem baj!
Édesanyádtól tanultál főzni?
Inkább azt mondanám, hogy rámragadtak a dolgok. Anyukám nagyon jól süt-főz, szerintem a világon nem főz nála jobban senki, viszont hozzám hasonlóan egész életében fogyókúrázott. Tinédzser koromban kezdődött, amikor igyekeztem megszabadulni attól a bizonyos gyerekhájtól, ami néha rajta ragad az emberen. Azóta is igyekszem odafigyelni. De nem kell semmi drasztikusra gondolni, csak ritkán engedek a szénhidrát csábításának. Két nagy ellenségem van, a tészta és az édességek. A csokiról viszont nem tudok lemondani. Egyébként az első fogyókúrás élményem még általános iskolás koromból való, amikor anyukámat utánozva kefirt ettem reggelire kiflivel. A többiek kérdezték, hogy miért azt eszem, én meg mondtam, hogy azért, mert fogyókúrázom. Szóval a könnyű ételek és a saláták terén kialakult kreativitásomat neki köszönhetem. Tőle tanultam, tőle lestem el. A kecskesajtot szőlővel, egy kis rukolával, nagyon pici kis barna rizzsel, főtt céklával...mmm!
Milyen gyakran látogatsz haza?
Nagyon ritkán. Az édesapámmal elég sokat találkozunk, mert együtt zenélünk. Ez azért kicsit megkönnyíti a dolgot. Nem tudom pontosan, hogy ez meddig lesz így, de előbb-utóbb nyilván változni fog. Anyukám persze nehezményezi, hogy ritkán lát, ezért mindig úgy tesszük le a telefont, hogy azt mondja búcsúzóul: "Akkor gyere haza! Gyere!"
Milyen lesz az új lemez, és mikorra várhatjuk?
Az új lemez terveim szerint márciusban fog megjelenni, és azért igazán különleges, mert valójában egy ilyen kis egyveleg dolog lesz, ugyanis több zeneszerzővel fogok együtt dolgozni. Ilyenre itthon azt hiszem még nem nagyon volt példa, hogy 3-4 különböző zeneszerző is megmutatkozik egy albumon belül. Persze igyekszünk majd szépen egybemosni a dalokat, illetve ott leszek persze én, mint egy kapocs, ami összetartja az albumot. A szövegeket Müller Péter Sziámi mellett Tariska Szabi írja majd, illetve én is megmutatom magam mint szövegíró, ugyanúgy mint eddig. Terveim szerint még idén megjelenik egy új dalom, egy igazi téli hangulatú dolog. Szóval az elkövetkezendő időszak leginkább az új lemezről szól majd, közben persze folyamatosan jönnek az új dalok is, úgyhogy sűrű hónapok várnak rám.
Odett időközben megjelent, Jégtánc című dala
Hogy látod most a te helyzetedet, karrierdet itthon?
Amikor megkaptam idén a Fonogram díjat az év albuma kategóriában, akkor egy kicsit átalakultak bennem a dolgok. Nem arról van szó, hogy fenekestül felfordult az életem, csak kapott egy olyan lendületet ettől, belülről is, hogy úgy érzem érdemes ezt folytatni, érdemes ezt csinálni. Azért a zenéből megélni nem egy könnyű feladat ma Magyarországon. Most azt próbálom elérni, hogy ez megvalósulhasson, hogy a zenélés biztosítsa számomra azokat a körülményeket, amik mellett megengedhetem magamnak, hogy csak ezzel foglalkozzam főállásban. Jelenleg nincs bennem kétely azzal kapcsolatban, hogy jó-e az amit csinálok és értékes. Magamban nem kételkedtem sosem, csak abban, hogy ez az egész Odett dolog kifelé mennyire hatásos, mennyire érdekes, mennyire fogja meg az embereket hosszú távon. Most végre úgy érzem, az. Nem csak a díj miatt, hanem sok eredménynek, visszajelzésnek köszönhetően. Érdemes ezzel foglalkoznom és jó, hogy ezt csinálom.
Hogy telnek majd az ünnepek?
Már tapasztalom, érzem az ünnepek közeledtét, mindenhol belefut az ember, de azért nem stresszelem túl ezt a dolgot. Most szerencsére minden rendben van körülöttem, úgyhogy így külön jó megélni az ünnepvárást, meg persze majd az ünnepet magát is. Egyébként nem vagyok egy nagy karácsonyozós. Nyilván persze otthon mi is megcsináljuk a mézeskalácsot, a karácsonyi vacsorát, és persze a kötelező köröket, mint például, hogy eldöntjük milyen színű legyen a fa. Idén a nagyszülőkkel, a nagy családdal ünnepelünk majd. A karácsonyi kedvencem egyébként természetesen a hal, méghozzá a pisztráng mogyorós-petrezselymes-hagymás kéregben sütve, persze anyukám által elkészítve.
Odett legközelebb december 20-án a Gödörben, illetve december 21-én a Pécsi Est Caféban ad koncertet.
