Rémlik még valami a ganacheról?A csokoládét összetörik, a tejszínt pedig forrás közeli hőmérsékletűre hevítik, majd a csokoládéra öntik. Kb. 10 perc után alaposan összekeverik. Attól függően, hogy mi a cél, lehet hígabb vagy sűrűbb. Akár olyan sűrű is, hogy mondjuk jégkockatartóba öntve pálcikát lehessen szúrni bele, és teljesen megdermedjen. De tényleg csak azért, hogy legyen egy forrócsokialapunk, amit csak elő kell kapnunk a hűtőből.
Galéria
Ganache készítése
Ha így gondolkodunk, vagyis csak a forrócsoki kedvéért készítünk ganachet, akkor akár tovább is vihetjük a gondolatot. Fűszerezhetjük a ganache-t magát vagy a tejet, amiben aztán feloldjuk. Ha egyféle ízre vágyunk ebből a viszonylag nagy adag csokikrémből, akkor már ebbe tehetünk chilit vagy sáfrányt, fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, citrom- vagy narancshéjat, még akár durvára tört magokat is. De ugyanezt megtehetjük a tejjel is, amivel felöntjük. Érdekes ízkombinációkat lehet kitalálni.
A forró csoki egyébként mostanában lett újra divat, amióta nem nehéz beszerezni a jó minőségű csokoládét. És persze nem is feltétlenül kell bíbelődni a ganache elkészítésével, a csokoládét önmagában is fel lehet olvasztani a meleg tejben, bár a tejszínnel készült ganache még egy kicsit krémesebbé teszi az italt. Ja, és vízzel is felönthetjük. Igen, bármennyire is furcsa, ez is egy lehetséges út a forró csokihoz, de sajnos arról nem tudok beszámolni, hogy milyen. Mindenesetre hallomásból ítélve elég furcsa.
Galéria
A Chilis forrócsoki elkészítése lépésről lépésre
A forró csokoládé nem mai darab, már kb. 2000 éve az azték kultúra fontos része volt. Varázserőt tulajdonítottak neki, és egy olyan italnak tartották, amely képes betegségeket gyógyítani. Az 1500-as évek elején került át Európába, és bár az ital fontos változásokon ment keresztül az évszázadok során, a XIX. századig nagyrészt gyógyításra használták. A maják még nem édesen itták a kakaót, hanem a porított kakaóbabot különböző fűszerekkel ízesítve kukoricadarával együtt felöntötték hideg vízzel, és így fogyasztották. Európában, a spanyol királyi udvarban viszont, ahol a kakaó a gazdagok eledelének számított, mert csak Dél-Amerikából lehetett beszerezni, már nem erre a kesernyés ízre vágytak, és megszületett az édes változat, igaz, még mindig vízzel higítva.
Hollandiából származik a nagy újítás az 1800-as évekből,amely egy prés segítségével a kakaót szétválasztotta kakaóvajra és szárazanyagra. Egyrészt ez a bizonyos szárazanyag könnyebben feloldódott a folyadékban, és máris megszületett a holland kakaó, később tejjel is keverve. Másrészt ennél még nagyobb találmány látott napvilágot: a csokoládé. Innentől aztán nem volt megállás forrócsoki téren sem.
Mint láthatjuk, a kakaó és a forrócsoki között nagyjából a kakaóvaj a különbség, amitől viszont tényleg krémesebb lesz az ital. Számos recept áll rendelkezésre a kísérletezéshez, és akár keverhetjük is a kakaót a csokival. Jönnek a hideg téli napok, jöjjenek a melengető forrócsokik is!
