Az az érzésem, hogy az emberiség egyik fele Gombóc Artúrral rokon: „Gombóc Artúr mindennél jobban szerette a csokoládét, a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét… és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon”.
Ilyen állapotban és gondolatok között pusztán matematikai alapon elég könnyen eljuthatunk arra a megállapításra, hogy napi energiaszükségletünknek egy adott étkezésre eső részét csokival elégítsük ki. Vagy még messzebbre megyek: a garantált fogyás reményében élvezetes csokidiétára fogjuk magunkat. És az utolsó (ál)érv a csoki mellett: „magas antioxidánstartalma miatt étrendünk elengedhetetlen alkotórészévé kell, hogy váljék”. (Megjegyzem, ezt az antioxidánshatást, más, alacsonyabb energiatartalmú és táplálkozás-élettanilag értékesebb zöldségekkel és gyümölcsökkel is el lehet érni.) Talán meglepő, de találkoztam olyanokkal is, akik praktikumból csokiznak: viszonylag könnyen beszerezhető sokáig elálló nyersanyag, nincs szükség bonyolult konyhatechnológiai műveletekre elkészítéséhez, nem jelent problémát a maradékkezelés, és még mosogatni sem kell utána.
Mi a baj a csokival?
Leginkább az, hogy az említett antioxidánstartalmon kívül - ami csak a magas kakaótartalmú keserű csokoládékra jellemző - más hasznos tápanyagot nem tartalmaz, tehát üres kalóriaforrás. Viszont van benne sok-sok cukor, telített zsírsav és kalória, és nincs benne teljes értékű fehérje, összetett szénhidrát, probiotikum, C-vitamin. Ha beiktatunk egy csokis étkezést – vagyis kiiktatunk egy komplett étkezést, netán végigcsinálunk egy egyoldalú csokikúrát, számoljunk azzal, hogy hiányt fogunk szenvedni az említett tápanyagokból!
Külön rizikócsoportnak számítom a gyerekeket, az ő tápanyagigényük a gyomorkapacitásukhoz képest nagy. Viszont ha nagy energiatartalmú, de táplálkozás-élettanilag értéktelen nyersanyagokkal tömjük őket - vagy már eljutottak oda, hogy tömik magukat - , elvesszük a gyomrukban a helyet és az étvágyukat a rendes ételektől! Egy másik kellemetlen mellékhatása a csokifogyasztásnak a székrekedés, ami nem ritka jelenség a húsvéti vagy a mikulásnapi csokikollekció után.
Pálcás forró csokoládé
A Nők Lapja Konyhában láttam ezt az ötletet, nagyon jó karácsonyi ajándéknak. Ha forró tejben elkeverjük, akkor forró csoki lesz belőle (két db pálcika-1,5 dl tej).
Csokitojás - szőlővel töltve
Szerettem volna az unalmas és émelyítően édes csokitojások helyett valami egészségesebbel előrukkolni húsvétkor. Amikor megláttam a boltban a szőlőt, rögtön tudtam mit kell tennem. ...
Narancsos-csokis minimuffin
Nagyon szeretem ezt az ízkombinációt! Csináltam már ilyen kekszet, macaront, de simán csokoládé formában is az egyik kedvencem. Pár napja bevásárló körutamon szúrtam ki ezeket a ...
A jó hír az, hogy lehet csokizni, csak nem mindegy, hogyan!
- Mindig befejező fogásként fogyasszuk a csokit vagy más édességet, azt követően, hogy megettük, az ún. hasznos tápanyagokat! Például egy komplett ebéd (pl. hús/hal/tojás/sajt vagy túró + zöldség + köret) után lecsúszhat egy-két kocka.
- Kössük ünnepi alkalmakhoz a csoki- és édességfogyasztást! Heti egyszer szabad csokizni-sütizni: vasárnapi ebéd után vagy születésnapok alkalmával nyugodtan elfogyaszthatunk egy vékony szeletet a tortából! Arra azért ügyeljünk, hogy ne legyen minden nap valakinek születésnapja!
- Hosszabb sportteljesítmények utáni időszakra is tervezhetünk csokit, például csokis müzli szeletet szénhidrátpótlás gyanánt!
- Ha már csoki, ne csak töményen fogyasszuk! Próbáljuk ki az étcsokiba mártott epret, olajos magvakat, almaszirmot!
