A food truck egy viszonylag új fogalom a magyar gasztronómiai palettán. A guruló büfé egy külön világ- az ötletgazdákban egyszerre ötvöződik a gasztronómia és az autós kultúra iránti szeretet. Idén május óta saját fesztiváljuk is van, ahol mindenki végigeheti a magyar food truckok kínálatát. Mi most Jakab Zsolttal, a Gnocchi Furgon ötletgazdájával és tulajdonosával beszélgettünk a jó gnocchi titkáról, a dizájnos autókról, és a magyar büfékocsi mozgalom helyzetéről.
Hogy indult a Gnocchi Furgon ötlete?
- Szerettem volna valami újba belekezdeni, és mindig is érdekelt az étel. Szerintem úgy indult, mint a legtöbb embernél ma, hogy szerettem volna valami jót enni. Sokáig a belvárosban dolgoztam, és az ottani kifőzdék…borzalmasakat ettünk a városban. És úgy gondoltam, hogy ennél azért lehet jobbat, még akkor is, ha nem a szakmából jött az ember. Ezt amúgy nem csak én gondoltam így – valamiféle változásra volt szükség, így indult el az egész street food mozgalom. A gnocchi pedig… sokat gondolkodtam, tésztásat szerettem volna csinálni, tésztás viszont rengeteg volt. Egy olyan terméket szerettem volna, amit más még nem csinált meg – és akkor egyszer csak eszembe jutott a gnocchi. Egyébként érdekes, mert önálló termékként, amennyire én utánanéztem, még senki nem foglalkozott vele a világon. Megmondom őszintén, az is egy szempont volt, hogy olyan étellel jöjjünk elő, amit a legtöbben rosszul készítenek – ott lehet bizonyítani. A gnocchi egy bonyolult műfaj, ezért legtöbben a boltban veszik, ami kifejezetten nem jó. Mi meg tudjuk ezt úgy csinálni, hogy friss legyen, puha legyen, teljesen más állaga van, mint az ipari gnocchinak. A másik, amivel a gnocchit általában elrontják, hogy agyonkomplikálják rajta a szószt. A gnocchinak szerintem a pesto való.
Hogyan dolgoztátok ki a gnocchit? Volt egy tökéletes alaprecept, ami megihletett?
- Nem voltak receptek. Tudtuk, hogy krumpli, liszt, tojás, és nincs mágia benne – csak annyi, hogy nekünk kell megcsinálni. Ami nagyobb kihívás volt, az inkább a nagy mennyiségben való előállítás. Gnocchival ellátni egy fesztivált…mondanám, hogy szörnyű, de valójában mindenkinek megvan a keresztje. Az összes food trucknak megvan a maga kis problémája, sokat beszélgettünk erről a Food Truck Show-n. Mindenkinek a termékében megvan az a pont, amit szívesen kihagyna – nekünk a szállítás nem egyszerű. Mi a gnocchit nem a helyszínen készítjük, hanem előtte a háttérkonyhán. Aki csinált már valaha gnocchit otthon, az tudja, hogy nem lehet egymásra pakolni őket. Mi kis dobozokban szállítjuk. Előtte kimérjük, hogy minden dobozban ugyanannyi gnocchi legyen, és így tudjuk szállítani is.
Mikor kezdtétek az egészet? Mikor gördült ki először a Gnocchi Furgon a garázsból?
- A májusi Food Truck Show volt az első fellépésünk. Egyébként akkor nagyon sok másik autó is indult – korábban is volt Street Food Show a Főzdefeszttel együtt, de ez volt az első alkalom, hogy külön fesztivált rendeztek azoknak az átalakított autóknak, amelyek ételt árulnak. A food truckok egyébként elég nagy népszerűségnek örvendenek Amerikában, nálunk viszont még nagyon új fogalom. Én eleinte nagyon aggódtam, hogy nehéz lesz bekerülni ezekre a helyekre, de tévedtem – gyakorlatilag egymás után jönnek a megkeresések. Főleg ha termék egyedi. Idén sok fesztiválon voltunk, nem csak gasztronómiai jellegűeken. Az utcán szinte semmi időt nem töltöttünk, kivéve, hogy a Karavánban álltunk egy hetet. Voltak magánrendezvények is, az Origo Filmstúdióban a készülő Tom Hanks film stábjára főztünk például.
Nagyon ötletes, egyedi, dizájnos autóból – egy sárga Piaggio-ból – kínáljátok a gnocchit. Honnan jött az autó ötlete? A fix hely nem is volt opció?
- Mikor kitaláltam, hogy legyen street food, először üzlethelyiséget kerestem. Nagyon nehéz, mert jó helyen szerettem volna. Meglepődtem, hogy ha nincsenek meg a megfelelő kapcsolataid, akkor bármennyit kínálhatsz, nem fogsz mondjuk megkapni egy helyiséget az Oktogonon. Ezért döntöttem az autó mellett, és aztán szépen lassan beleszerettem az ötletbe. Nagyon sokáig kerestem megfelelő autót, de végül az, hogy a termék olasz, szépen hozta magával az autót is, és kialakult. Úgy érzem, hogy így van együtt egy csomagban. Szerintem a food trucknál kifejezetten fontos, hogy az étel és az autó passzoljon egymáshoz. A színe pedig, a sárga, a tészta miatt lett.
Hányan vagytok a konyhában?
- Én vagyok az ötletgazda, és van egy csapat, aki főz. Fixen két fő, de ha szükség van segítségre, akkor ez felugrik kilencre. Van egy szakács a csapatban, ezt szerettem volna, de nem mindenkinek van végzettsége. Én egy lelkes gourmet vagyok, és az a tapasztalatom, hogy az sokszor többet ér. A szakácsok most biztos tiltakoznának, de én olyan embereket kerestem magam köré, akik szeretnek főzni, akik tudnak beszélni az ételről – abból már nagy baj nem lehet. Nem állítom, hogy normális, hogy ma itthon egy hobbiszakács sokszor jobban ért az ételhez, mint egy olyan, aki kijárta az iskolát, de sajnos sokszor így van. Pont ezért nem vagyunk az a vállalkozás, ahol mindenkitől megkövetelnénk a papírt – nekem elég, ha valaki szívvel-lélekkel főz, és vannak kreatív ötletei. Mi nem céloztuk meg a Michelin csillagot, csak egy szerethető konyhát szerettünk volna csinálni, mégpedig az utcán. Nem lenne jó, ha csak fesztiválokra jutnánk ki, szeretnék az utcán az embereknek árulni – ezért készült az autó is.
Milyen alapanyagokat használtok? Hogy alakítjátok ki, hogy az egy adott alkalommal kínált gnocchik milyen feltétet kapjanak?
- Lisztből, krumpliból és tojásból is jó minőséget választunk, de ez nyilván a feltétnél a legfontosabb. Parmezán, szárított paradicsom, fenyőmag, pisztácia…a pestókat pedig mind magunk készítjük. Gnocchiból jelenleg egy félét csinálunk, bár tervbe van, hogy készítünk egy ricotta alapút is. Mivel a cég még csak 4 hónapos, egyenlőre a feltéteket váltogatjuk. A pesto vonal nagyon bejött, a vásárlóink nagyon szeretik. Meglepő módon a húsosoknál is jobban szeretik, bár egy féle húsos feltéttel mindig készülünk. Ennek örülök, hiszen az olasz ételek nem annyira húsosak. Mielőtt elmegyünk egy fesztiválra, nyilván átgondoljuk, hogy annak milyen jellege lesz, és olyan feltétekkel készülünk. Egy sörfesztiválra kell valami nehezebbet, ami szívja az alkoholt, ami illik a sörhöz, egy gyereknapra pedig nyilván nem viszek ki egy csípős húsgolyót. De igyekszünk változatosak lenni, és most, hogy jön az ősz, szezonális kínálatot is tervezünk – engem most nagyon izgat egy sütőtökös pesto.
Aki egy kicsit is utána olvasott már a témának, az tudja, hogy nem egyszerű egy food truckot folyamatosan működtetni, hiszen a jelenlegi jogszabályok nem engedik meg, hogy ezek az autók megálljanak valahol a városban, és bárhol kínálják az ételeiket. Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel jelenleg?
- Nem egyszerű a helyzet, és megmondom őszintén, én még nem álltam neki ennek a szélmalomharcnak. Szeretnék egy magánterületet keresni, mert az utcai kínálás nem tudom, mikor lesz engedélyezett. A food truck mozgalom tagjai csak most fognak elkezdeni harcolni azért, hogy egy-egy önkormányzati területen, például parkolókban árulhassanak. Vidéken van, ahol ez működik, Szegeden például. Azt sajnos mindannyian tudjuk, hogy csak fesztiválokból nem lehet fenntartani a food truckokat. Már csak azért sem, mert a fesztiválok szezonfüggőek. De mindannyian bízunk benne, hogy ez hamarosan változni fog.
