Amerikai sorozatunk mai házigazdája Gyöngyi, aki már 5 éve él San Franciscóban. 20 éves korában egy évig Spanyolországban volt bébiszitter, majd San Franciscóban újabb egy évig. Közben férjhez ment, és most fog diplomázni a Berkeley egyetemen fenntartható fejlődésből. Gyöngyi évek óta vegetáriánus, ide is két vega fogással készült, sőt, az interjút rögtön a beszerzéssel kezdtük - hiszen Amerikában egyáltalán nem mindegy, hogy mit-hol vásárol az ember. Gyöngyi kedvenc boltja egy városszerte híres élelmiszer szövetkezet, ahol húsárut nem tartanak, viszont a termékek legnagyobb része bio, és gyakorlatilag minden beszerezhető a 00-ás pizzaliszttől a kovászos uborkáig.
Mindig itt vásárolsz?
Általában igen. A bio áruk ugyan drágábbak, viszont a legtöbb termék kimérve is kapható, így csak azt a mennyiséget kell megvennem, amire valóban szükségem van. Sőt, hozhatom magammal a saját befőttes üvegeimet, dobozaimat, amire rá van írva, hogy mennyit nyomnak - a kasszánál egyszerűen levonják a súlyukat. Így rengeteg nejlonzacskót tudunk megspórolni. Van egy termelői piac is csütörtökönként, közel a lakásunkhoz, oda is szeretek kijárni.
Ez a dobozos bevásárlás mekkora ötlet! Semmibe nem kerül, viszont elképesztő mennyiségű szemetet lehet vele megspórolni. Ez a környezettudatos élet összefüggésben van a vegetarianizmusotokkal?
Természetesen igen. Mikor eljöttem Magyarországról, egyáltalán nem voltam tisztában a tudatos táplálkozás vonatkozásaival. Nem tudtam mi az a rost, és miben található. Természetesen tudtam főzni, hiszen anyukámnak kiskorom óta segítettem a konyhában, de úgy nőttem fel, hogy anyu hétvégén reggel 8 órakor elkezdett főzni, és délután 1-ig a konyhában rostokolt. Az étel három fogásos volt, leves, hús és köret, meg persze sütemény. Aztán találkoztam Robbal, a férjemmel, aki akkor amerikaiként Barcelonában élt, és egy idő után úgy döntöttünk, közelebb akarunk lenni egymáshoz. Bébiszitter lettem egy katalán családnál, ahol főznöm is kellett a gyerekekre.
Közben hazaérünk, Gyöngyi nekilát, hogy elkészítse a nyárízű gazpachot és a vega rakottast csicseriborsóból.
Nagy volt a változás?
Nagyon. Az első két hétben csupa olyat ettem, amit előtte még soha nem kóstoltam. De nemcsak az alapanyagok voltak mások, az étkezéshez való hozzáállás is. A napi kétszeri saláta ott teljesen normális, az elején ki is fakadtam Robnak, hogy én ennyi salátát nem tudok enni, hiszen magyar vagyok. Salátát pedig mindenből készítenek, nincs recept, csak összedobálják amit a hűtőben találnak. A három fogás ott úgy néz ki, hogy van egy kis előétel, saláta, hús vagy hal köret nélkül, desszertnek pedig simán joghurt vagy friss gyümölcs. Nem nagyon töltenek 20 percnél többet a konyhában egy átlagos napon. Az átlag hétköznapokon ott is 20-30 recept volt az alap, de egy kis változtatással mindig lehet belőle újat kihozni.
Ki tanított meg katalánul főzni?
A családnak volt egy új-guineai bejárónője, aki már nagyon régen Spanyolországban élt. Tőle, és persze a katalán anyukától tanultam meg a legalapvetőbb ételeket, a gazpachot, a tortilla de patatast, és a módszert, ahogy ott főznek. Barcelonában döbbentem rá, hogy teljesen másként is lehet étkezni, mint amihez az évek során én Magyarországon hozzászoktam.
Ott már kacérkodtál a vegetáriánus életmóddal?
Nem, bár lényegesen kevesebb húst ettem, mint itthon. Vega itt lettem, San Franciscóban, és akkor már házasok voltunk Robbal. Egyrészt az egyetemen felvettem egy dietetika kurzust, ahol rengeteg hasznos dolgot tanultam. Például azt, hogy a mai ember sokkal több húst eszik, mint amire szüksége lenne, és hogy a fehérje a húson kívül rengeteg más élelmiszerben is megtalálható, így azokat fogyasztva is könnyen szert lehet tenni a napi protein bevitelre.
Másrészt akkoriban voltunk vacsorázni egy francia étteremben, ahol előételnek libamájpástétomot kaptam. Borzasztóan ízlett, és mivel szeretek utánajárni dolgoknak, megnéztem, hogyan állítják elő. Teljesen ledöbbentem, amit találtam. Nem a libák tömésének ténye, hiszen vidéki lány vagyok, nagyanyám tömött mellettem libát kiskoromban, hanem az, ahogy ezt ipari körülmények között teszik.Onnantól nem volt megállás.
Elkezdtem utánaolvasni, hogyan készül az a hús, amit a boltban a polcról gusztusosan becsomagolva, tálcásan leveszek. Tudtad például, hogy itt Amerikában naponta több tízezer állatot vágnak le a vágóhidakon? Az egy dolog, hogy iszonyú körülmények között tartják az állatokat, de a tartásukkal járó környezeti szennyezés is sokkoló. Az állatok zsúfoltan, térdig járnak a saját trágyájukban, és sajnos az ilyen mértékű ipari állattenyésztés velejárója, hogy ez az óriási mennyiségű ürülék bekerül a folyókba és a vízrétegekbe, így károsítva a környéken élők egészségét.
Emellett ezeket az állatokat génmanipulált kukoricán nevelik, aminek a termesztéséhez irdatlan mennyiségű műtrágya és permetszer szükséges, ami ugyancsak negatív környezeti és egészségügyi hatásai vannak. A széndioxid kibocsájtás 9 százalékáért, a metán 37 százalékáért a húsipar felelős.
Ezek hatalmas számok! Az ötvenes években átlagosan 98 napig tartott, míg egy csirke elérte a másfél kilót, a génmanipulálásnak köszönhetően ez már csak 37 napot vesz igénybe. Emellett nyilván az a csirke, ami antibiotikumokkal lett felfújva, napfényt soha nem látott, a csontjai nem bírják el a súlyát, és amit levágása után ammóniával fertőtlenítenek, a fogyasztóra nézve is egészségügyi veszélyt jelenthet. Ez a fajta ipari állattenyésztés gyökeresen különbözik attól, amihez én vidéken hozzászoktam.
Igen, nekem is mindig eszembe jut, mikor az amerikaiak elzöldülnek a disznóvágás hallatára, hogy probléma nélkül megeszik a halálra kínzott állatokból nyert olcsó tálcás húst és a kész húskészítményeket, amiket olyan hormonokkal pumpálnak tele, amivel bármilyen súlyos és nem gyógyítható betegség garantált. Én is ezért veszek csak olyan húst, ami szabadon tartott, antibiotikummal nem kezelt állatokból van, mióta itt élek.
Igen, mi is így kezdtük. Egyszerűen úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk támogatni ezt az iparágat. Szóval eleinte csak bio húst vettem, helyi termelőktől, ami sajnos jelentősen drágább, mint a minden sarkon kapható ipari hús. Viszont ha étterembe mentünk, macerás volt utánajárni annak, honnan szerzik be a húst, és rájöttünk, hogy nem is hiányzik, így abbahagytuk a húsevést Az első ilyen évben, mikor hazalátogattam, még ettem húst, hiszen otthon azért még jóval jobb a helyzet, lehet kis henteseket találni, vidéken van kertünk - de nem volt annyira katartikus, mint amire számítottam. Úgyhogy szép lassan teljesen leszoktunk róla.
Nem arról van szó, hogy utálom, csak iszonyú drága és körülményes ehetőt beszerezni, és különben sem hiányzik. Pedig sem a férjem, sem én nem gondoltuk, hogy egyszer majd vegetáriánusok leszünk. Viszont ha egy más országba elutazunk, és a helyi specialitás hússal készül, akkor azért megkóstolok belőle 1-2 falatot. Mikor tavaly nyáron hazalátogattunk, egy családi bográcsozásra is sor került, és Rob megkóstolta a marhapörköltet - csak mert az nekem olyan igazi gyerekkori íz, és kíváncsi volt rá, hogy milyen ízeken nőttem fel.
Otthon mit szóltak ehhez?
Furcsállták. Egyszer egyik nagynénémnél voltam látogatóban, és fasírttal kínált. Mondtam, hogy köszönöm, de nem eszem húst. Mire ő: nem baj, van itthon májkrém is.
Mint a görög lagzis filmben...mivel pótolod a húst?
Ó, nagyon sok mindennel. Tejtermékkel, tojással - persze ebből is csak olyan, ami ellenőrzött forrásból jön - , babfélékkel, zöldségekkel. Mindig van itthon lenmag, quinoa, bulgur, és egy rengeteg más, ami sokat segít abban, hogy meglegyen a megfelelő vitaminforrásunk. Nézz csak ide, ez az élesztőpehely például remek B-vitamin forrás, természetes, nem génmanipulált.
Hagyományos magyar ételek közül viszonylag keveset főzök, mert egyrészt itt nehéz beszerezni a hozzávalókat, másrészt mióta vegetáriánusok lettünk, rengeteg finomabbnál-finomabb új receptet fedezünk fel. Rob családja mexikói származású, és bár sok mexikói étel elkészítését eltanultam az anyósomtól, azokat a recepteket is át szoktam alakítani, hiszen a magyarhoz hasonlóan a mexikói konyhában is rengeteg nehéz étel található. Én inkább igyekszem megőrizni a Barcelonában tanultakat, egy kis kaliforniai biomániával fűszerezve - rengeteg friss, szezonális alapanyag, kisebb mennyiségek és egyszerűbb elkészítési módok.
