Sorbanállás a közértben. Este 6-7-8 körül kavarodsz le, kicsit kikapcsolsz, míg bambán kolbászolsz a kenyerek és a kockasajtok közt, és mindent sorba veszel, amit venned kéne. Mai vacsora, nass, reggeli, másnapi ebéd az irodába, uzsonna a gyerekeknek, stbstb. Aztán beállsz a sorba, és várod, hogy a gumiszalagon a cuccaid mögé rakd a „következő vásárló” táblát. A várakozás közben viszont jönnek a gondolatok önkéntelenül is – ezek közül szemezünk:

1. „Tuti, hogy a legrosszabb sort választottam.”

A sor kiválasztása előtt 5 percig gondolkoztál, melyikbe állj, ez tűnt a legjobbnak. Naná, hogy kiderül, hogy a 2-vel előtted álló hapsi 1 hétre előre vásárolt, és a gyümölcsöket se mérte le. Fizetéskor pedig sztornózni kell egy tételét, amiért a kezdő pénztáros odahívja a bolt másik sarkában álló kollegáját, hogy segítsen.

2. „Vajon az előttem levő mit fog ezekből főzni?”

A másik kosarának kurkászása. Találgatás, vajon mit fog főzni, mi a terve estére, milyen diétát követ. Elámulás, hogy miért eszik ennyi csokit és kevés zöldséget, vagy fordítva. Külföldiek kosarának még alaposabb kivesézése – „ó, ezt meg tudja venni?”

3. „Na, elfelejtettem WC-papírt venni!”

Mikor épp sorra kerülnél, akkor jut eszedbe, hogy nem vettél WC-papírt és krumplit a rakott krumplihoz, pedig írtál listát. Nincs kedved megkérni senkit, hogy vigyázzon a helyedre, míg elszaladsz, ha pedig mégis, tuti, hogy mire visszaérsz, topogó lábbal és vörös fejjel várnak vissza a sortársaid.

4. „Ezt a csokit nem bírom itthagyni.”

Tudjuk jól, hogy gyengeségünk kiaknázására a közért csokiállományának 99%-a a sorbanállók köré koncentrálódik. És okkal. Úgysem bírod otthagyni az új, duplán csokiba mártott cukorszóratos vajas kekszet, mert máris a szádban érzed.

Szintén bevásárlós cikk!

Így spórolj havonta több ezer forintot!

5. „Most ő próbál betolakodni elém?”

A paranoia. Hidd el, nem mindenki tör eléd és pályázik a helyedre, aki a közeledbe merészkedik a sorban. Van, aki csak a tőled balra elhelyezett rágókból akar egyet magnak kihalászni, vagy a lent lógó zacskókból tépne egyet. Csak te nem engeded oda.

6. „Ezt mégsem kellett volna megvennem.”

Alapszabály: ne vásároljunk totál kiéhezve, mert minden drága, nem szükséges és eseti jelleggel megkívánt egészségtelen kaját be fogunk pakolni, amit kb. rögtön meg is bánunk.

7. „Van nálam elég készpénz? Nálam van a kártyám?”

Alap ez is. Ha pedig beigazolódik, és tényleg nincs nálad se elég pénz, se kártya, jöhet a jó öreg fejben gyorsan összeadós, legfontosabbakat kiválasztós művelet, és a felesleg visszarakodása. Kínos.

8. „Mi került ezen ennyibe??”

Mikor elindulsz a boltba, kb. tudod, mennyit akarsz költeni, még a sorban álláskor is érzed, hogy sikerülni fog, mert összeadtad nagyjából a tételeket, a néni pedig tuti, hogy 1-2ezerrel többet mond be a végén. Szomorú arc, blokk átnézése - sajnos tényleg ennyi.

9. „Hogy fogom ezt mind hazacipelni?”

Ha egyedül vagy, főleg probléma, egy társ vagy egy pasi/férj/feleség nyilván besegít. De még úgyis necces sokszor. Van nálad szatyor? Elég nagy a táskád? Mi fér el a kezedben? Néha még a kocsiig is nehéz elhurcolni, nemhogy hazaBKV-zni. Dehát ez a sorsunk…

(forrás: kitchn)