A világ legrangosabb szakácsversenyének titulált Bocuse d'Or afféle szakácsolimpia. 2013-ban került a döntőbe először magyar versenyző, Széll Tamás akkor 10. lett. Két évvel később, a 2015-ös lyon-i eseményen Molnár Gábor a 13. helyezést érte el. Az ő commis-ja, vagyis segítője volt Pohner Ádám, aki most maga indul el a versenyen. Ádám megnyerte a magyar előselejtezőt decemberben - most a két hét múlva esedékes magyar elődöntőről, a felkészülésről, és a versenyről beszélgettünk vele.
Mióta van a Bocuse d'Or az életedben?
2014 januárjában kerültem igazán közel hozzá, előtte csak kívülről szemléltem. Akkor kerültem össze Molnár Gáborral, mikor commis-t keresett. Garai Ádámmal dolgoztam együtt, és ő nagyon hitt bennem, látta bennem a potenciált. Fricivel - Vomberg Frigyes coach-csal - beszéltünk arról, hogy lehetne menni, én nagyon szerettem volna commis lenni. Ő hívott fel január elején, hogy menjek el másnap a Gerbeaud Házba, ott lesz egy megbeszélés, Molnár Gábor most válogatja a commis-kat. Gábor végül engem választott - így kezdődött, pont két éve.
Hogyan készültél az előző versenyre? Nyilván nagy ugrás volt, hogy a napi munkából belecsöppentél egy nagyon komoly felkészülésbe.
Átkerültem a Laci!konyha! -ba, ott volt egy külön kis szekciónk, ahol heti öt-hat-hét napot gyakoroltunk, Gábor ott kapott helyet. Akkor még tőkehal és malaccomb volt a téma, elkezdtünk játszani a köretekkel, és szépen felépült a téma. Még csak húsz éves voltam, azt sem tudtam, mibe kerülök, most is látom Lőrincen - Ádám commis-ja- hogy milyen voltam akkor. Mondjuk szerintem neki most több fogalma van arról, mi van itt, mint nekem volt anno.
Egyértelmű volt, hogy elindulsz "saját színekben" is?
Nem, én magamtól még nem indultam volna el, ez nem az én ötletem volt. A séfünk, Csabi - Ádám Csaba, az Olimpia étterem séfje - vett rá, hogy induljak el. Én úgy álltam hozzá, hogy most egy kicsit vége nekem, majd talán egy későbbi fázisban kerülök elé, és majd akkor kipróbálom magam. De Csabi rávett, hogy most próbáljam meg magam, vesztenivalóm nincs. Én kicsit aggódtam, hogy nem vagyok elég érett hozzá, de ezt nem mi döntjük el, ez valahogy fentről jön. Kis habozás után mondtam, hogy jó, legyen, vágjunk bele. Akkor még fogalmam nem volt, mi lesz ebből az egészből. Nem mondom, hogy nem vettem komolyan, mert elkezdtem rajta agyalni, gondolkozni, de nem hittem volna, hogy olyan mélységekbe bele fogom ásni magam, mint ahogy most is benne vagyok.
Milyen volt a decemberi magyar előselejtezőre készülni?
Először csak fejben, amíg nem derült ki az alapanyag. Utána elkezdtem játszani a köretekkel, volt egy koncepcióm, de verseny előtt két héttel úgy döntöttem, hogy kuka, és teljesen mást találtam ki. Amúgy gnocchikészítés közben jött az új ötlet - egy sokkal könnyedebb, szerethetőbb tálat találtam ki. A halnál pedig visszanyúltam régebbi megoldásokhoz. Úgy voltam vele, hogy szép kis menü lett belőle, de nem tudom mire lesz elég - ahhoz képest szépen vitte az egész előselejtezőt. Akkor még ideges sem voltam, nyugodtan aludtam, minden rendben volt. Mondták páran, hogy idegesnek tűntem, pedig csak annyira túl voltam pörögve, annyira élveztem, hogy ezt hihették parának, feszültségnek. 3 óra 45 percünk volt, 3 órakor kellett tálalni a halat, 3:45-kor a húst, és én két és fél óránál kész voltam mindennel.
Mit vársz a következő fordulótól? Nagyon fontos a győzelem?
Nem érdekel a helyezés. Ha abban gondolkozom, hogy én akarok győzni, én akarok a legjobb lenni, akkor rá fogok stresszelni. Ha úgy gondolkozunk, hogy mindegy a helyezés, csak a lehető legjobbat kell kihozni magunkból, akkor nincs görcs, és bármi lehetséges. Ott öröm van. A többi öt versenyző tulajdonképpen nem is számít, én magamból akarom kihozni a maximumot, nem őket lenyomni. 22 éves vagyok, nincs vesztenivalóm, bármi történik, az tapasztalat, ami az enyém lesz.
Mi is az a Bocuse d'Or?
A világ legrangosabb főzőversenyének kikiáltott rendezvényt két évente, Lyonban rendezik meg. Először országos előselejtezőket tartanak, majd jönnek a nemzeti selejtezők, a kontinensen belüli megmérettetés, majd a lyoni döntő. A versenyt Paul Bocuse-ról nevezték el, és először 1987-ben, Lyonban rendezték meg. Az idei európai selejtezőt május 10-11. között, Budapesten tartják.
Mi kellett ahhoz, hogy ennyi idősen ide juss?
Commisnak kellett lenni. Bármilyen hülyén hangzik is, az előző verseny nélkül nem ment volna. Végig kellett menni rajta, végig kellett élni már egyszer. Megtanította nekem, mi ez a verseny, hogy zajlik, mit és hogyan kell ott csinálni, hogyan kell ott dolgozni. Aki ezen nem vett részt, annak ez új, idegen, és meg kell szoknia. Mi meg úgy vetettük bele magunkat, hogy gyakorlatilag egy év is alig telt el az előző verseny óta. Amúgy alázatra abszolút szükség van, akiben nincs alázat, az itt nem fog részt venni. Ami áldozatot ez az egész felkészülés megkíván...Ezen kívül fizikálisan és szellemileg is formában kell lenni. Általában egyik nap felkészülünk a versenyfőzésre, megfőzzük az alapleveket, mártásokat, megtisztítjuk a zöldségeket - hiszen ezt a versenyre is vihetjük magunkkal - , előkészítjük a pályát, és másnap időre mindent megfőzünk.
Sokat változtattok útközben?
Persze. Van, hogy valami nem sikerül, akkor azon dolgozni kell, de hát az egész gyakorlás egy folyamatos kísérletezés. Mindig jönnek új ötletek és új hibák. Ha valami nem sikerül, akkor újra kell kezdeni az egészet, ötletelni, hogy mi legyen helyette, vagy hogy működne jobban. 17-én, a verseny előtt mondhatunk stoppot, addig gyakorolni kell.
