A busójárás alapvetően a Mohácson és környékén élő „sokácok” (dél-szláv nemzetiségi – más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) – gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő lakók) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása, amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből. Az esemény gerince, központi eleme a több napos busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves dunaparti város, Mohács.

A farsangi időszakban a város nemzetiségeinek konyhájában készülő ételek is igazi gasztronómiai kuriózumok: a sokácok cserépedényben készülő babgulyásán, a savanyú báránylevesen, gibenicán (azaz keltrétes), és az igazi farsangi fánkon túl a többféle tájjellegű borral, és az itt termett gyümölcsökből készült pálinkákkal is érdemes közelebbről megismerkedni, ha a mohácsi busójáráson karneválozunk.
Ha idén nem jutunk el Mohácsra, ezeket a helyi specialitásokat érdemes otthon is elkészítenünk a farsangi szezonban - főzzünk mellé fűszeres forralt bort, vagy koccintsunk finom házipálinkával!
Tudtad?
A Mohácson élő horvát nemzetiség, a sokácok gasztronómiai különlegessége a tűzálló cserépedényben (köcsögben), szabadtűzön készített speciális babétele. Valamikor a földműveléssel foglalkozók mindennapi étele volt, a mezőgazdasági munkák idején a barázda végén elhelyezett égő fával körülrakott cserépedényben főtt az étel, ma igen gazdagon, sok hússal, füstölt ínyencségekkel készítik.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!